Múlt-kor.hu

Az 1925-től induló budapesti városnéző autóbusz a Városligetben is mindig megállt

Az 1925-től induló budapesti városnéző autóbusz a Városligetben is mindig megállt

2021. március 15. 19:41

A Városliget az 1870-es évektől a második világháborúig a polgári Budapest legnépszerűbb kiránduló és szórakoztató központjának számított. Kezdetben a pestiek kirándulóhelye volt, Buda és Pest egyesülése után a távolabb lakó fővárosiak is látogatták, majd vonzásköre fokozatosan kiterjedt az egész országra, és a nemzetközi turizmus elindulásával a határon túlra is. Népszerűségét és széleskörű ismertségét a 19. század végi nagy kiállítások alapozták meg. Az 1885-ös Országos Általános Kiállításnak közel kétmillió látogatója volt. Egy évtizeddel később, az 1896-os Millenniumi Kiállítást pedig több mint ötmillióan keresték fel. A történelmi Magyarország legtávolabbi vidékeiről is érkeztek csoportok, a kiállítás alatt rendezett nemzetközi kongresszusokra pedig sokan jöttek külföldről. A 20. század fordulójára alig akadt olyan magyar ember, aki személyes élmény vagy a sajtóhírek alapján ne tudott volna a Városligetről. Mindez megfelelő alapot teremtett, hogy a Liget – múzeumaival, intézményeivel, szórakozóhelyeivel és persze az Állatkerttel – kedvelt turisztikai célponttá váljon.

Az 1896-os Millenniumi év szervezőbizottsága kiemelt célkitűzése volt, hogy a városligeti, központi kiállítást minél többen lássák. A Vasárnapi Újság 1896. június 21-ei számában így mutatja be a közönséget: „Az ország minden részéből pedig nagy tömegekben rándulnak föl a kiállításra, nemcsak a módosabb és vagyonos osztály, hanem a földmívesek is, sőt nemcsak a felnőttek, de az iskolás gyermekek százai. Ha a szlavon Pozsegamegyéből ezernél nagyobb tömeg érkezik egyszerre, Torontálból pedig ismét ezer iskolás fiú és leány, Fiuméból az ottani állami iskolák növendékei: ezek már nagyon szembetűnők a főváros utczáin, a kiállítás területén is örvendetes hatást tesznek mindenfelé, hirdetve, hogy az ország fővárosa központ, mely vonz.” Ugyanebben a cikkben szó esik a külföldi vendégekről is: „Most már egész nemzetközi színezete van a magyar fővárosnak. Észrevehető számmal járnak kelnek az idegenek. Megkezdődtek a kongresszusok, melyek egy része a külföldről egészíti ki magát. A nyáron százhúsz kongresszus színhelye Budapest.”

A két nagy századvégi kiállítás – utazási kedvezményekkel, olcsó szállásokkal, nagylétszámú gyermek- és felnőttcsoportokkal – valóban tömegeket vonzott. De ezek kivételes alkalmak voltak. Ebben az időben még nem beszélhetünk a mai értelemben vett turizmusról. Csak a felső tízezernek nyílt arra lehetősége, hogy rendszeresen hosszabb utazásokat tegyen. Magyarország idegenforgalma a századfordulót követő másfél évtizedben sem volt számottevő. Egyedül a 20. század elejére európai metropolissá fejlődő Budapest vált vonzó célponttá. A fővároson belül pedig szinte kínálta magát az ide utazók számára a kiváló közlekedési kapcsolatokkal rendelkező Városliget, ahol sorra nyíltak ezekben az években a változatos programokat kínáló, új létesítmények. Ekkor teljesedett ki a sokféle igényt kielégítő, nagyobb vendégszám egyidejű fogadására alkalmas városligeti infrastruktúra.

A 20. század fordulóján, az általános utazási fellendülés előfutáraként, megjelent az idegenforgalomnak egy speciális ága, az üzleti turizmus. Központja egy monumentális, 14 ezer négyzetméter alapterületű építmény volt, amely hatalmas kupolájával uralta a Liget közepét. Az Iparcsarnok, 1885-ös felépítésétől kezdve, évtizedeken át otthont adott az egymást váltó kiállításoknak. Rendeztek itt cukrászati és borászati bemutatót, virágvásárt, ipari és mezőgazdasági seregszemléket. Itt kapott helyet az 1890-es években a Kereskedelmi Múzeum, majd a Néprajzi Múzeum is. 1907-ben rendezték meg az Iparcsarnokban az első árumintavásárt, és ettől kezdve évről évre egyre nagyobb számban jelentek meg a termelők és a kereskedők. Az árumintavásárok népszerűségét az adta, hogy a gyárak, iparosok viszonylag olcsón, széles szakmai közönségnek be tudták mutatni termékeiket. A kereskedők pedig egy helyen koncentrált, nagy választékból válogathatták ki a piacképes újdonságokat. A szakmai résztvevők mellett folyamatosan nőtt az érdeklődő közönség létszáma is a Tavaszi Vásár névre keresztelt árubemutatókon.

A 20. század elején a Városliget, sok más funkciója mellett, a főváros – és egyben az egész ország –  legnépszerűbb szórakoztató központja is volt. A mutatványosok már száz éve letelepedtek a parkban, a szervezetten működő vurstli, az állandó cirkusz is több évtizedes múltra tekinthetett vissza. Alighogy bezárt a nótázástól és botrányoktól hangos Ős-Budavára, megnyílt a helyén a változatos, minőségi szórakozást kínáló Angolpark. És akkor még a híres vendéglőkről, cukrászdákról, kávéteraszokról, mulatókról nem is beszéltünk. Ez a hatalmas, mindenféle társadalmi réteget kiszolgáló „élményközpont” messze földről vonzotta a szórakozni vágyókat. Igaz, leginkább csak tavasztól késő őszig, mert a téli hónapokra elnéptelenedett a Liget.

Az I. világháborús vereség válságos éveket hozott az ország számára, az idegenforgalom is jelentősen visszaesett. A fővárost 1920–21-ben csupán 10-15 ezer külföldi kereste fel, szemben az 1913. évi 55 ezerrel. A trianoni döntés utáni Magyarország termelési szerkezete és nemzetközi kapcsolatrendszere teljesen átalakult, de a városligeti áruminta vásárok század elején elindított sorozata ekkor sem szakadt meg. 1922-ben hatszázötven kiállító mutatta be produktumait az Iparcsarnokban. Ennél sokkal többen is megjelentek volna termékeikkel, de nem fértek el. A helyhiány miatt első alkalommal döntöttek úgy a szervezők: felépítenek egy 2000 négyzetméteres ideiglenes csarnokot, hogy az autó- és motoripari kiállítás számára helyet szorítsanak. Ezzel lerakták a későbbi vásárváros alapjait. Ahogy az ország helyzete konszolidálódott, nőni kezdett a külföldi kiállítók és látogatók száma is. A városligeti rendezvénysorozatot 1925-től Budapesti Nemzetközi Vásárnak nevezték, a főváros pedig belépett az ekkor megalakuló Vásárok Nemzetközi Szövetségébe.  A belföldi látogatók 1933-tól úgynevezett filléres vásárvonatokat vehettek igénybe a fővárosba történő utazáshoz. Ezek mindig zsúfoltan közlekedtek, a városligeti vásár a főváros turisztikai életét is élénkítette. Bevezették a nemzetközi vásárigazolványt is, amelyhez utazási és vízumkedvezmények kapcsolódtak.

A két világháború közötti időszak általános fellendülést hozott a turisztikai életben. Az utazás a modern élet elemévé vált: egyre többen indultak útnak itthon, s egyre több külföldi látogatott Magyarországra. A fellendülés fontos mozgatórugója volt az átalakuló életmód és szokások mellett a tudatos idegenforgalmi propaganda, amely a belföldi turizmus népszerűsítése mellett nagy hangsúlyt helyezett Magyarország nemzetközi hírverésére. A turisztikai reklám leghatásosabb fegyverének ebben a korban a nagyméretű, színes plakát számított. A harmincas évek eleje, amikor az első magyar idegenforgalmi plakátok készültek, egybeesik a hazai plakátművészet megújulásával. A korszakban olyan remek reklámgrafikusok tervezték a plakátokat, mint Konecsni György, Mallász Gitta és Dallos Hanna, ifj. Richter Aladár. Jelentős festők is művelték a plakátműfajt, elég, ha Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Pólya Tibor vagy Molnár C. Pál nevét említjük. A korszak utazási plakátjai ma is szemet gyönyörködtetőek.

A Reklámélet folyóirat 1934-es évfolyamának 4. számában közölt adat szerint: amíg a gazdasági világválság idején Párizs látogatottsága 34 százalékkal esett vissza, Budapesté csak 6 százalékkal csökkent. Ebben fontos szerepet játszott az 1931-ben megnyitott, jó minőségű Bécs–Budapest autóút és a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal Kärtner Gassén, a bécsi Operaházzal szemben megnyitott irodája. Az európai körúton lévő, tehetősebb turisták korábban legfeljebb Bécsig merészkedtek. A magyar idegenforgalmi propaganda igyekezett számukra a Bécsből Budapestre átruccanást is kedvelt programmá tenni. Jöhettek vonattal, autóbusszal vagy saját gépkocsival, de utazhattak a magyar fővárosba olyan hidroplánnal is, amelyik a városközpontban, a Szabadság-híd mellett szállt le a Duna vizére.

A fővárosi tulajdonba került, 1912-re teljesen átépített, és attól kezdve kiválóan menedzselt Állatkert híre a háborús éveket követően a határokon túlra is eljutott. Nemzetközi ismertségéhez hozzájárult az 1930-as évek elején készült amerikai romantikus film, a Zoo in Budapest. A kalandos szerelmi történet két főszereplője, Éva (LorettaYoung) és Dani (Gene Raymond), a korszak népszerű filmsztárjai voltak. A Fox Filmvállalat által készített filmet először 1933-ban, az Egyesült Államokban mutatták be, majd sorra következtek Európában finn, dán, svéd, portugál, francia, spanyol és olaszországi bemutatói.

A budapesti és ezen belül a városligeti turizmus fejlesztésében, a külföldi és hazai vendégek szervezésében jelentős szerepet játszott az 1902-ben életre hívott első magyar utazási iroda, az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Részvénytársaság. Az 1926-tól IBUSZ néven működő vállalkozás másfél évtizeddel megelőzte a német és osztrák nemzeti utazási irodák létrejöttét. A társaság kezdetben vasúti menetjegyeket árult, majd fokozatosan bővítette hazai és nemzetközi szolgáltatásait. Külföldi fiókokat is működtető utazási irodaként sokat tett a főváros idegenforgalmi látványosságainak népszerűsítéséért.

1932-ben a tekintélyes Nyugat folyóirat rendezett konferenciát a hazai idegenforgalmi lehetőségekről. Hozzászólt a témához a neves író, Móricz Zsigmond is, aki a többi között ezt mondta: „A magyarság vendégszerető, patriarchális kedélyt örökölt őseitől, hozzá is szokhattunk Szent István óta a vendégek szíveslátásához, most csakugyan jó volna, ha arra gondolnánk, hogy az utazás, új vidékek, országok, szokások látása az elmúlt század eleje óta valósággal tömegjárvány lett. Hömpölyög az aranyfolyam: csak éppen Magyarországot kerülje ki? Magasabb emberi szempontból is hasznos, helyes és bölcs dolog az idegenforgalom, mert összeszoktatja az emberiséget.” A közös gondolkozás, az idegenforgalom tudatos fejlesztése meghozta az eredményt: a harmincas évekre a magyar főváros, és benne a Városliget, a nemzetközi idegenforgalom számára is vonzó úticéllá vált. (x)

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Az 1925-től induló budapesti városnéző autóbusz a Városligetben is mindig megállt

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. tavasz különszám: 18 festmény, amit imádunk

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra