Az 1911-es hőhullám szó szerint őrületbe kergette az embereket

2018. augusztus 10. 14:54 Múlt-kor

A légkondicionáló berendezések és a ventilátorok előtti korszakban természetesen jóval nehezebben bírta elviselni a szervezet a napokon át tartó hőséget. A június még viszonylag elviselhető hőmérsékletű volt, azonban július elején a déli síkságok meleg, száraz levegőjét az óceáni szél észak felé fújta. A Rhode Island állambeli Providence-ben a hőmérséklet fél óra leforgása alatt több mint hat fokot emelkedett. New York City és Philadelphia a káosz tikkadó központjaivá váltak, New England-szerte meghajoltak a vasúti sínek, a postai szolgáltatást felfüggesztették, és mivel több tucatnyi embernek nem bírta a szervezete az extrém időjárást, számos halottal kellett számolni. A hőhullám számlájára a legóvatosabb becslések szerint is kétezer elmúlás rakható ebben a néhány hétben.

Habár július első két hetében New York-ban a hőmérséklet nem törte át a 100 fokos lélektani határt a Fahrenheit-hőmérsékleti skáláján (ami körülbelül 37,7 °C-ot jelent), a város elég szerényen volt felszerelve ahhoz, hogy a hőt és a vele járó párát megfelelő módon kezelni tudja. A rossz szellőztetés és a szűkös lakóterek csak tovább fokozták a problémát, ami végső soron az idősebbek és a gyermekek halálához vezetett.

A legmelegebb időszakokban a New York-iak – akik tehették – elhagyták fülledt lakásaikat, és a város közparkjaiba, a Battery Parkba vagy a Central Parkba zarándokoltak, hogy a fák árnyai között leljenek menedéket a meleg elől. Bostonban mintegy ötezer ember döntött úgy, hogy a nyilvános helyeken töltik az éjszakát, nem pedig lehűlni képtelen, a fulladás veszélyével komolyan „kecsegtető” otthonaikban. Elég komikusan hangzik, de nem az: szegény csecsemők sem tudtak rendesen elaludni, és a városok éjjeli csendjét betöltötte a gyermeksírás.

Az utcák pedig anarchikus képet kezdtek ölteni: egyre több tébolyodott elméjű embert lehetett kint találni. A New York Tribune egyik cikke szerint egy részeg bolond, akit a nap is megsüthetett, megtámadott egy rendőrt egy húsdarálóval. A lovak pedig sorra hullottak a hőség miatt. Tetemeiket viszont senki sem szállította el, így el lehet képzelni a förtelmes bűzt.

A legtöbb áldozatot állítólag július 7-én szedte a hőség, amikor a páratartalom elviselhetetlenné vált, és délelőtt 7 és 10 órakor százával hunytak el a gyengébb szervezetű, idősebb amerikaiak, írta a New York Times. A New York Tribune még drámaibb módon fogalmazott: „e szörnyű sátán, amely öt napon át égő hüvelykujjként helyezte nyomás alá New York városát, nem tudott távozni utolsó átka nélkül, és mikor a hőmérséklet kissé esni kezdett, a pára jött helyébe”.

A New Hampshire állambeli Nashuában a hőmérséklet elérte a 106°F-et (41°C) természetesen árnyékban. Bostonban pedig a 104°F-et, ami július 4-re nézve a mai napig a legmelegebb, és eddig megdöntetlen rekord az országban. A lakosok nem csupán a kimerültségtől vagy a gutaütéstől hunytak el, közel kétszáz fulladásos halált regisztráltak ezekben a napokban, ugyanis sokan az óceánokban, tavakban vagy a folyókban kerestek menedéket a hőség elől, és olykor azt is figyelmen kívül hagyták, hogy nem tudnak úszni. És akkor még nem is beszéltünk azokról, akik felhevült testtel a vízbe csobbantak, és a szívük ezt nem bírta.

A városi hatóságok igyekeztek mindent megtenni, hogy a lakosság hőérzete csökkenjen, a tűzcsapokat is sokszor kinyitották, a kocsmatulajdonosok pedig víztartályokat vitettek a parkokba. A gyárak bezártak, a postai szolgáltatás szünetelt, csakúgy mint a szállítás. Több utcában az aszfalt megolvadt, szirupos felszínét pedig felszántották a kerekek, illetve a járókelők talpai.

Az első hét végére egy méretes vihar valamelyest csökkentette a rossz közérzetet, ám ez nem sok helyre ért el, legtöbbször csak az óceán fölött kezdett el villámlani és dörögni. Bostonban egy későbbi vihar vetett véget a hőhullámnak, ám abban sem volt köszönet: öt ember halt meg villámcsapás következtében, több épület pedig szénné égett.