Amiről a körfolyosók mesélnek: a XX. század gangfotói
2020. december 5. 13:01 Múlt-kor
A főváros lakosságának egy jelentős része élte le az életét körfolyosós lakóépületekben, ki bérpalotában, ki bérházban, ki munkáskaszárnyában. Ezekben az épületekben az udvar mellett a gang jelentette a közösségi teret, a társasági élet színterét. A körfolyosón – mint azt láthatjuk – rengeteg fotó is készült az egykori lakókról, akik megszülettek, új biciklit kaptak, társasági életet éltek, megházasodtak és megöregedtek. Sietős dolguk közben azonban egy fénykép erejéig megálltak a gangon. Ezek a pillanatok elevenednek meg a Fortepan fotóiból készült válogatásunkban.
A körfolyosós bérház Budapest egyik legjellemzőbb háztípusa. A historizáló, szecessziós homlokzatok ma is meghatározzák a főváros utcaképét. A századfordulón nagy heterogenitás jellemezte e házak lakóközösségét. Tulajdonképpen, ha némely házat félbevágták volna, szinte kirajzolódott volna a város társadalmi szerkezete.
A reprezentatív utcai fronton a nagypolgárság, esetleg az arisztokrácia lakott. A legnagyobb lakások akár 11-12 szobások is lehettek, alapterületük meghaladta a 250-300 m2-t, belmagasságuk a 4,5 métert is elérhette. A kisebb utcák, kevésbő előkelő házaiban a kispolgárok, az utcai lakásokban értelmiségiek, az udvari lakásokban a kisiparosok és munkások éltek. Utóbbiaknak jutott a sötét, egészségtelen lakások java. Ez a fajta sokszínűség az 1930-as évek után némileg mérséklődött.
E házak jellegzetes karakterjegye volt a körfolyosó, a gang, amelyről a lakások nyíltak. Az emeletekre a díszes főlépcsőn és a cselédlépcsőn lehetett feljutni. A lakások komfortszintje nemcsak az utcai és udvari front függvényében, de emeletenként is változott. A földszinti lakások minősége rosszabb volt, mint az emeletieké. A színvonal azonban nem az emeletek számával nőtt, ugyanis az első emeleten volt a legjobb lakni. Épültek bérpaloták is, amelyekben nemcsak kiadott lakások voltak, hanem itt lakott a tulajdonos is, aki a lépcsőházból jellemzően ugyancsak az első emeletre kanyarodott be.
Míg a század első felében a telekspekuláció hozott rossz megoldásokat, a második világháború után a szocialista központosítás. Budapest bérházas negyedei javarészt stagnáltak, vagy romlott az állapotuk, sok helyen pedig drasztikus állagromlás ment végbe. Az 1948-as államosítás után a lakók kevésbé érezték saját tulajdonuknak otthonaikat, de az Ingatlankezelő Vállalat hatáskörébe utalt renoválásra és tatarozásra nem is futotta volna önerőből.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
