Amikor még a zongorázás vagy a hímzés segített elnyerni a biztos állást
2024. augusztus 12. 17:05
A történelem sokáig csak a nagy emberekről szólt, de a Postamúzeum új időszaki kiállítása most a hétköznapi hősökre, a postásnőkre fókuszál, akik a vállalat történetének meghatározó, mégis gyakran elfeledett szereplői. A Kultúra.hu cikke.
Kiegyezés – a nőkkel is
Az 1867-es kiegyezést követően jött létre a Magyar Királyi Posta, amelynek első vezetője Gervay Mihály volt, aki számos progresszív intézkedést bevezetett.
Ilyen volt az az 1870-es rendelet is, amely lehetővé tette, hogy minden 18. életévét betöltött nő letegye a kiadói vizsgát, ami azt jelentette, hogy önállóan is munkát vállalhattak a postahivatalokban.
Ugyan ezt megelőzően is dolgoztak már nők a postákon, de leginkább a családi üzlet továbbvitelével, örökléssel kerülhettek be a rendszerbe: például, ha egy nő megözvegyült, gyakran átvette a férje hivatalának igazgatását.
Az 1870-es rendelet után azonban már vizsgázniuk kellett, és komoly esküt kellett tenniük, amelyben többek között azt vállalták, hogy diszkréten kezelik a kezükbe kerülő iratokat és telefonbeszélgetéseket.
A kiegyezés utáni időszak robbanásszerű növekedést hozott a postán, így mind több terület nyílt meg nők előtt is. Azért ne legyenek illúzióink, a bérek közötti differencia még jó sokáig fennállt a férfiak javára.
A munkavállaláshoz nem kellett érettségi, elég volt az elemi vagy polgári iskola elvégzése és a kiadói vizsga megléte. A kiállításon egy-egy önéletrajzba is bele lehet pillantani: sokan emelték ki például a zongorázást vagy hímzést a képességeik közül, amelyek a gyorsaságot és a precizitást igénylő munkákban előnyt jelenthettek.
A nők jövedelme hivatalonként és pozíciónként változott, de az sem volt mindegy, hogy mely településen végezték a munkájukat.