Amikor egy indonéz vulkán kitörése miatt tornádók csaptak le Magyarországra
2021. március 21. 08:45 Múlt-kor
Néhány héttel azelőtt, hogy Napóleon politikai és katonai karrierje a Waterloonál elszenvedett vereséggel véget ért, egy indonéz szigeten, Sumbawán az emberiség egy jelentős részének jövőjét szintén komolyan befolyásoló esemény zajlott le: 1815 áprilisában kitört a Tambora vulkán. A szökőárral kísért természeti katasztrófa következtében a környéken élők közül tízezrek vesztették életüket, közvetlen hatásai pedig az egész világon komoly nehézségeket okoztak. Az 1816-os esztendő a nyár nélküli évként vonult be a történelembe.
Az írott történelem egyik legnagyobb vulkánkitörésének súlyát mutatja, hogy az első erupció robaját még a mintegy 1200 kilométerre fekvő Batáviában (a mai Jakarta) is észlelték, de a robbanásokat a brit kormányzó először csak ágyúdörgésnek vélte, és még egy hadihajót kiküldött a feltételezett kalózok ellen.
A második, a környék valamennyi települését elpusztító nagy kitörés alatt már 40 kilométeres magasságba szökött fel a hamufelhő.
Míg a Vezúv 79-es kitörésekor 3,54 köbkilométer vulkáni anyag került a felszínre, a Tambora esetében 110 köbkilométer. Ez komoly éghajlatváltozást okozott: a sztratoszférában keletkezett láthatatlan, a napsugárzást részben visszaverő felhő hatására a Föld átlaghőmérséklete mintegy fél fokkal csökkent.
Az indiai szubkontinensen végigsöprő aszályok és árvizek a koleravírus egy új törzsének kifejlődését eredményezték, milliók halálát okozva ezzel. Dél-Kínában a pocsék rizstermés miatt elkezdtek mákot termeszteni, az abból kinyert ópium előállítása pedig megalapozta a kábítószer világméretű elterjedését.
A szokatlanul hideg időjárás Nyugat- és Közép-Európát is elérte. A csapnivaló termés felverte az árakat, és kontinensszerte éhínség tizedelte a lakosságot. Magyarországon már 1815 nyarán is heves esőzések és jégviharok tomboltak, 1816. január végén pedig még évtizedekkel később is emlegetett hó- és szélvihar csapott le a Kárpát-medencére.
Úton lévő emberek fagytak meg, a Bánságban pedig a saját házaikból ásták ki az embereket a másfél-kétméteres hó alól. Csak Bihar vármegye sárréti járásában 22 ezer juh fagyott meg. Később árvizek pusztítottak, nyáron pedig a visszatérő jégviharok mellett tornádók is lecsaptak az országra. Felütötte fejét az éhínség, amely még 1817-ben is szedte áldozatait. Voltak, akik fakéregből őrölt lisztből sütöttek kenyeret.
Az Egyesült Államok és Kanada lakói sem jártak jobban: a Massachusetts állambeli Salemben áprilisban 30 óra leforgása alatt 30 °C-ot csökkent a hőmérséklet, az északkeleti területeken még júniusban is erőteljes hóesésről számoltak be. Családok ezrei költöztek kedvezőbb éghajlatú vidékekre.
A nyár nélküli évnek mindazonáltal voltak pozitív hatásai is: mivel Mary Shelley Svájcban nem tudta élvezni a nyári napsütést, megírta a Frankensteint, és sokan úgy vélik, Karl Draist is a hideg időjárás – pontosabban a motiváció, hogy találjon egy alternatívát a lovakkal történő szállításra – inspirálta a bicikli ősének kifejlesztésére.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
