Amikor Buffalo Bill cirkuszának indiánjai összeverekedtek a magyarokkal a pesti kocsmákban
2020. október 18. 08:25 Perczel Olivér
Vadnyugat Magyarországon
A Buffalo Bill Wild West vállalat második európai körútja Angliában kezdődött 1902 telén, ott léptek fel három éven át. 1905 tavaszán hajóztak át Franciaországba, majd egy egész évadnyi szereplés után 1906-ban Olaszországban folytatták. Ezután következtek az Osztrák–Magyar Monarchia nagyobb városai, majd Németország és Belgium zárta a sort.
A hihetetlen precizitással dolgozó amerikai vállalat a magyarországi fellépéseket is gondosan megtervezte: már fél évvel korábban megkérték a vonatkozó városok vezetőségétől a szükséges területfoglalási, vízhasználati, plakátozási engedélyeket, szerződést kötöttek a vasúttal. A fővárosban már két héttel az érkezésük előtt komoly reklámtevékenységet fejtettek ki a vándorcirkusz munkatársai.
Minden hirdetőoszlopra, a kereskedők kirakataiba (ingyenjegyért) színes plakátokat raktak ki, ezen kívül a sajtó is élénken foglalkozott a jövetelükkel. Az újságok rövid hírekben számoltak be róla, hogy „Buffalo Bill látványossága jövő héten érkezik Budapestre és 16-án kezdi meg érdekes előadásait a Tattersallban szabad ég alatt, de fedett nézőtérrel”.
A lapokban megjelentek a várost elárasztó plakátok kicsinyített másai is. A plakátok közepén különféle érdekes, a figyelmet felkeltő vagy éppen izgalmas jelenet ábrája volt látható, például tolldíszes indián alak, kezében tollas lándzsájával, indián asszony, hátán csecsemőjével, Buffalo Bill, ahogy éppen a lovát ugratja, kozák, arab lovasok.
A plakátok némi túlzást is bocsánatosnak tartottak, azt hirdették ugyanis, hogy a cirkusz „800 ember, 500 ló”-ból állt, de a levéltári iratokból tudható, hogy a vállalatnak „csak” 486 alkalmazottja (14 igazgató, 150 fellépő színész, rakodók, állatokat ellátó személyzet, szakácsok, 45-en [!] csak a reklámozással foglalkoztak stb.) és 183 lova, illetve 8 öszvér „tagja” volt. A társulat vonattal közlekedett, de csak a mozdonyokat kellett bérelni, mivel – saját (50 szerelvényből) álló – „járműparkkal” rendelkezett.
Azt a plakátok már a valóságnak megfelelően reklámozták, hogy a programban többféle náció képviseltette magát. Felléptek cowboyok, kozákok, mexikóiak, arabok, dél-amerikai indiánok, valamennyien nemzetük lovaglási hagyományait mutatták be. A közönség láthatott még céllövészetet, postakocsi-támadást, angol és amerikai katonai lovassági bemutatót, de japán akrobatákat is.
A show-nak maga a tábor is része volt: a közönség megcsodálhatta, hogy az indiánok tényleg tipikben (a jól ismert csúcsos sátor) laknak, hogy étküket tábortűznél főzik, a csecsemőiket hátukra kötve hordják. A fellépő helyül szolgáló aréna körüli hatalmas patkó alakú sátorban 7500 ülést helyeztek el, amelyek közül a legtöbb a legolcsóbb, kétkoronás hely volt.
Az aréna egyik végében az előadás kezdetéig a fúvószenekar friss angol dallamokkal szórakoztatta az embereket. A nagy mellett egy kisebb mutatványossátor állt, ebben a betérő látogatók megtekinthették a „legkisebb nőt”, a „tiszta kék testbőrű embert”, rajtuk kívül pedig szellemidézők és kardnyelők, akrobaták és kígyószelídítők szórakoztatták a nagyérdeműt. A produkciók után varietéelőadások következtek, a tábor körül alkalmi elárusítóhelyeken Bill-cukorkát vagy a műsor egy-egy jellegzetes eseményét ábrázoló képes levelezőlapot is lehetett vásárolni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
