Amikor a kínaiak megőrültek a mangóért, pedig meg sem kóstolhatták
2019. november 8. 15:14 Múlt-kor
1968 augusztusában valóságos mangóláz kerítette hatalmába Kína lakosságát: a gyümölcsöt versekben magasztalták, oltárokon imádták, és valóságos ereklyeként hordozták körbe az országban. Az emberek mangókkal fényképezkedtek, mangó alakú csészékből itták a teát, és „Mangguo” márkájú cigarettát szívtak. Mi vezetett ehhez a különös kultuszhoz?
Véres anarchia
Kujcsou tartományban egy alkalommal több ezer földműves verekedett össze egy mangót ábrázoló fekete-fehér fényképen. A helyzet iróniája, hogy az egzotikus gyümölcs újdonsült rajongóinak nagy része sohasem kóstolhatta meg azt – néhány hónappal korábban még a létezéséről is kevesen tudtak.
A kínai „mangókultusz” a Mao Ce-tung úgynevezett „kulturális forradalma” (amely hivatalosan 1966-tól 1969-ig tartott, valójában azonban csak Mao 1976-os halálával ért véget) által keltett erőszakos zűrzavar közepette jött létre, amikor a rendszerhez hű szervezetek éveken át igyekeztek erőszakkal kigyomlálni a kapitalizmus, illetve a hagyományos kínai kultúra és gondolkodás minden nyomát a társadalomból.
Mao legitimitását erőteljesen aláásta az ezt megelőző „nagy ugrás” (1958-1960) kudarca. A mezőgazdasági és ipari életet átalakító intézkedéssorozat országos éhínséghez, és a becslések szerint legalább 18 millió, de akár 56 millió ember halálához is vezethetett.
Ingatagnak tűnő hatalma megszilárdítása és az időközben felbukkant politikai riválisai ellehetetlenítése érdekében Mao felszólította a kínai ifjúságot, gyomlálja ki a „kapitalista úton járókat”, és törölje el a „feudális múlt” nyomait.
A felhívást diákok milliói fogadták nagy lelkesedéssel, ők lettek az úgynevezett „vörösgárdisták”. Katonai egyenruhában, vörös karszalagokkal járták az országot, és semmisítettek meg felbecsülhetetlen kulturális értékeket, bántalmazták a „burzsoá” módon öltözködőket, de még a „régiesnek” tartott állatfajok példányait is lemészárolták. Az „osztályellenségnek” tekintett embereket nyilvános gyűléséken alázták és kínozták meg, számos esetben halálos kimenetellel.
„Annyi embert láttam meghalni a kulturális forradalom miatt. Emberek haltak meg a szemem láttára” – emlékezett vissza a ma az Egyesült Államokban élő Zhang Hongtu festő és szobrász, aki Kínában élte át a zűrzavaros éveket. „Láttam, amint a Mao elveit követő diákok kínai és nyugati könyveket hordanak egy kupacba, és egyszerűen felgyújtják. Nem kulturális forradalom volt ez, csupán pusztították a kultúrát.”
A vörösgárdistákat mindössze a Mao iránti feltétlen hűségük kötötte össze, így hamar egymással marakodó frakciókra oszlottak, anarchikus és erőszakos állapotokat idézve elő országszerte. Két év vérontás után Mao úgy döntött, megfékezi megveszett követőit.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
