Alvilági isteneket megszólító átoktáblákkal próbálták félreállítani ellenségeiket az athéniak
2016. április 7. 08:35
Öt, fogadósok megátkozását tartalmazó, 2400 éves ólomtáblára bukkantak fiatal nők sírjaiban Athénban. A táblák közül négy khthonikus, vagyis az alvilágot reprezentáló istenek neveit megidéző átkokat tartalmaz, amelyekben a szerzők négy különböző fogadós házaspárral szembeni csapásokra kérlelik a túlvilági lényeket, az ötödik, üres tábla pedig a feltételezések szerint valamilyen varázsló vagy ráolvasó szertartás része lehetett.
Mindegyik táblába vasszegekkel vésték bele a félelmetes mondatokat. Az ókori görögök úgy tartották, hogy a sírba helyezve az üzenet eljut majd az alvilági istenekhez, akik aztán „életbe léptetik” az átkot. Az egyik táblán egy Demetrios nevű fogadóst, valamint feleségét, Phanagorát megátkozó szöveg olvasható:
„Vesd gyűlöleted Phanagorára és Demetriosra, és a fogadójukra és a birtokukra és a javaikra. Vérben és hamuban, minden halottal együtt fogom összekötni ellenségeimet, Demetriost és Phanagorát. Így foglak összekötni Demetrios, amilyen erősen csak tudlak, és le fogok sújtani egy kynotosszal a nyelvedre.” A szó szerint kutya fülét jelentő Kynotos egy korabeli, szerencsejátékhoz kapcsolódó kifejezés volt, amely a dobókockával dobott legkisebb számot jelentette – fejtette ki a Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik hasábjain publikált tanulmányában a Baltimore-i Egyetem instruktora, Jessica Lamont.
Egy szeg ólomtáblába való beverésének fizikai aktusa rituálisan „visszahangozhatta” az ellenség ellen irányuló erőszak vágyát. Az, hogy a szerző egy Kynotosszal szeretne lesújtani Demetrios nyelvére, arra utal, hogy a fogadókat nem csak evésre-ivásra, hanem játékbarlangként is használták. A sírt, amelyben a táblákat találták, még 2003-ban tárták fel görög régészek. A sírra Pireusztól északkeletre, az athéni kikötőben találtak rá. A temetkezéssel kapcsolatban még nem jelent meg részletes elemzés, Lamont azonban elmondta, hogy a feltárásról szóló jelentések szerint a sír fiatal nők hamvait tartalmazza. Az átoktáblákat jelenleg a Pireuszi Múzeumban őrzik.
Lamont szerint a cél az volt, hogy az átoktáblákat egy föld alatti helyre tegyék, legyen az akár egy kút, vagy éppen egy sír. Úgy vélték, egy ilyen földalatti helyiség összekötőként funkcionálhat az átok és az alvilág között. Könnyen elképzelhető, hogy a sírban eltemetett lányoknak semmi közük sem volt az átokhoz, és a fogadósok sem ők voltak – egyszerűen csak akkor haltak meg, amikor valakik meg akarták átkozni helyi ellenségeiket. A temetési szertartás alatt a sír valószínűleg megközelíthető volt, így könnyedén elhelyezhették benne az ólomtáblákat.
Mivel a táblákra szép betűkkel, ékesszólóan írták fel az átkot, a kutatók úgy vélik, profik munkájával van dolguk. A szakértők szerint csak nagyon ritkán bukkannak hasonló mestermunkákra. Elképzelhető, hogy az átokíró más „természetfeletti” képességekkel is rendelkezett: varázslással is foglalkozott. Lamont szerint a megrendelő maga is fogadósként dolgozott, és vetélytársai útból való eltakarítása lehetett a célja a szövegekkel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
