Állatokon gyakorolhatta a koponyalékelést az újkőkori ember

2018. április 24. 09:59 MTI

Az újkőkori ember kezdetleges kőeszközökkel fúrt lyukat egy szarvasmarha koponyájába a lelet szerint. Azt nem tudni, hogy az állat (Bos taurus) élt-e még, amikor „megoperálták”, de ha igen, akkor a beavatkozás után már valószínűleg nem sokáig, mert a gyógyulás nyomai nem láthatók a maradványon - írja egy új tanulmány. Az is rejtély, mi volt a műtét célja, de ha az állat életének megmentése, akkor ez lenne a legrégibb ismert állatorvosi műtét - mondta Fernando Ramirez Rozzi, a kutatás vezetője, a toulouse-i Országos Tudományos Kutatási Központ (CNRS) emberi evolúcióval foglalkozó munkatársa.

Az is lehet, hogy az újkőkori ember egyszerűen gyakorlásképpen lékelte meg a tehénkoponyát, hogy tökéletesítse a technikát, mielőtt emberen is használná - írták a kutatók a Scientific Reports aktuális számában megjelent tanulmányban.

A nyugat-franciaországi Vendée megye Champ-Durand neolitikumi ásatási helyén 1975 és 1985 között dolgoztak a régészek, akik a tehénkoponyát megtalálták. A lelet az elemzések alapján a Kr.e. 3400-3000-ből származik, egyértelműen felnőtt állaté volt. Amikor először vizsgálták a szinte teljes fejmaradványt, azt hitték, egy másik állat lyukasztotta át a koponyát. Azonban a 6,4 centiméterszer 4,6 centiméteres lyuk olyan különleges volt, hogy a kutatók 2012-ben megkérték Ramirez Rozzit és kollégáját, Alain Froment-t, vizsgálják meg még egyszer a leletet.

„Igen gyorsan világossá vált, hogy az állatot nem felnyársalta valami, hanem koponyalékelést, trepanációt végeztek rajta” - mondta Ramirez Rozzi. Ha egy másik állat öklelte volna fel, a durva csattanás kisebb repedésekkel, szilánkokkal járt volna, ilyet pedig sem kívül, sem belül nem találtunk, és az sem valószínű, hogy fertőző betegség, tuberkulózis vagy szifilisz okozta volna a sebet - írták a tanulmányban. Ezen kívül az elekronmikroszkópos vizsgálat kis vágásnyomokat is megmutatott a lyuk környékén, olyanokat, mint a meglékelt emberi koponyákon.

Az emberi koponyalékelés legkorábbi bizonyítékai a mezolitikumból (Kr.e. 8000-2700) származnak. A régészeknek számos elképzelése van arról, miért fúrt lyukat a koponyába a kőkori ember. Lehet, hogy betegséget - például epilepsziát - akartak meggyógyítani, de egy szertartás része is lehetett a lékelés.