Alkotójának közel sem volt monopóliuma a Monopolyra

2023. március 7. 15:05 MTI, Múlt-kor

A játék története igen szövevényes és perekkel terhelt, a világ legnagyobb „ingatlanvállalkozását” többen is magukénak követelték. Elizabeth „Lizzie” Magie amerikai monopóliumellenes aktivista 1903-ban találta ki a The Landlord's Game nevű társasjátékot, amelynek célja Henry George közgazdász adóelméletének egyszerű megértetése volt. A játékot két különböző (egy monopolista és egy antimonopolista) szabálykészlettel lehetett játszani: előbbi a versenytársak kiszorítását, utóbbi pedig a közös anyagi jólét megteremtését helyezte előtérbe.

A The Landlord's Game-et a Magie által alapított cég adta ki, és a játék a harmincas évekig „szájhagyomány” útján terjedt. Alkotója 1903-ban és 1923-ban is szabadalmat kért rá (ezeket egy-egy évvel később meg is kapta), de ez nem tartotta vissza Charles Darrow-t, aki 1932-ben egy baráti házaspárnál ismerte meg a játékot. Felismerve a benne rejlő lehetőségeket, azonnal lecsapott rá, némileg átalakította, és szabadalmat kért rá. (Rejtélyes módon védjegykérelmének nyoma veszett, csak az iktatást tanúsító papír maradt fenn.)

Az állását vesztett, korábban fűtőtestek forgalmazásával foglalkozó kereskedelmi képviselő rögtön megpróbálta eladni találmányát a Parker Brothers játékgyárnak, ahol azonban túl bonyolultnak és hosszúnak találták, és 52 formai hibára hivatkozva megtagadták a gyártást.

Darrow nem csüggedt, keresett egy nyomdát és saját költségen legyártatott ötezer Monopolyt. Hamarosan egész Philadelphia odáig volt a játékért, ami már a Parkert is meggyőzte, 1935-ben elkezdődhetett a tömeggyártás. Amikor a gyártócég tudomást szerzett róla, hogy a játék az Elizabeth Magie által létrehozott korábbi változaton alapszik, 500 dollárért (mai értéken mintegy 11 ezer dollár) megvásárolták a nőtől a The Landlord's Game szabadalmi jogait.

A Parker 1936-ban kezdte meg a Monopoly Egyesült Államokon kívüli forgalmazását. Az eredeti verzióban Atlantic City sokat érő utcáira licitálhattak a játékosok, a világhódító út során később London és Párizs ingatlanjaival gazdagodhattak a befektetők.

A Monopoly a történelem lapjaira is beírta magát. 1941-ben a brit Secret Intelligence Service (közismert nevén az MI6) rendelt meg egy különleges változatot a John Waddington Ltd.-től, a játék nagy-britanniai forgalmazójától. Ebbe a verzióba valódi pénzt, valamint térképeket és iránytűket is rejtettek; a dobozokat a brit titkosszolgálat hamis segélyszervezeteken keresztül juttatta el a hadifogságba esett szövetséges katonáknak, így segítve szökésüket.

A kommunizmus előretörésével az imperializmus jelképének tekintett társasjátékra is nehezebb évek vártak, Kubában például maga Fidel Castro mondta ki rá a halálos ítéletet. Az imperializmus jelképe azonban túlélte a szocializmust, több országban más néven, sajátos szocialista verzióban jelent meg. 1959-ben kiállítást rendeztek Moszkvában, a ritka csomagolásban felvonultatott amerikai Monopolykat azonban egytől egyig ellopták.

Magyarországon 1937-ben jelent meg a Monopoly magyar viszonyokra adaptált változata, a Capitaly. Ez a korabeli Budapesten játszódik, fizetőeszközként pedig a pengőt használja. Bár 1952-ben kapitalista szelleme miatt betiltották, és helyét előbb a Teljesítsd a tervet!, majd a Gazdálkodj okosan! vette át, 1986-ban a Capitaly ismét megjelenhetett egy régi játékokat felelevenítő társasjáték-sorozatban.

A Monopoly ma már 37 nyelven több mint 100 országban van jelen, a forgalmazó Hasbro számításai szerint a Föld lakói közül 750 millióan már játszottak már vele. Történetéhez természetesen tömérdek érdekesség fűződik: a leghosszabb parti 70 napig tartott, fejjel lefelé 36 órás, a fürdőkádban 99 órás volt a leghosszabb etap.

A legdrágább Monopoly-tábla 2 millió dollárt kóstál, egy ékszerész készítette 23 karátos aranyból, rubin- és zafírborítással, a két dobókockán összesen 42 csiszoltgyémántponttal. Ínyenceknek csoki-Monopoly is készült. Az igazán profik az egyik bankkártyagyártó cég jóvoltából már játékbankkártyával is játszhatják a játékot.