Alig 1300 méter megtétele után felborult és elsüllyedt a svéd hadiflotta büszkesége
2021. január 14. 17:56 Múlt-kor
Tragédia és nyomozás
A hibák ellenére 1628. augusztus 10-én a hatalmas hadihajót bemutatták Stockholmban a közönségnek, hogy megtekinthessék első, rövid útját. A tervek szerint részleges személyzettel és néhány vendéggel a fedélzeten a közeli Vaxholm szigetén található erődhöz hajózott volna, ahol a vendégek leszálltak volna, a Vasa pedig folytatta volna útját a flotta nyári támaszpontjára Älvsnabben szigetére, ahol a tartalékflotta zászlóshajójaként állomásozott volna. Ezt követően dőlt volna el, hogy elsőként a Lengyel–Litván Unió elleni harcokban, Gdańsk kikötőjének blokádjában vesz-e részt, vagy a fő flottához csatlakozik a németországi Stralsundban.
Mindössze húsz perccel indulása után azonban a Vasát erős széllökés érte, amitől nagy mértékben megdőlt balra. Ezt követően még egyenesbe jött azonban a következő széllökés után még jobban eldőlt, és lassan, de messziről is láthatóan süllyedni kezdett. A hajó ekkor már eléggé megdőlt ahhoz, hogy a zárható, ám az útra nyitva hagyott alsó lőréseken keresztül elkezdjen beömleni a víz, amitől már semmiféle esély sem volt visszahozni egyenesbe. Bár a partról azonnal mentőcsónakok indultak, és a személyzet és a vendégek jó része nem a hajó belsejében tartózkodott, így el tudott menekülni, mintegy 30 ember vesztette életét a katasztrófában.
A hírnek két hétbe telt elérni a Lengyelországban háborúzó II. Gusztáv Adolfhoz, azonban a király éktelen haragra gerjedt az értesülésre, és hatósági vizsgálatot rendelt el. A nyomozást egy különleges bizottság folytatta le, melynek feje a király idősebb féltestvére, Carl Carlsson Gyllenhielm, a flotta főparancsnoka volt.
A vizsgálat során egyesével hallgatták ki a tiszteket és matrózokat minden lehetséges kérdésben. Megfelelően voltak-e rögzítve a vitorlák a szélhez? Józan volt-e a legénység? Megfelelően volt-e eltárolva a ballaszt? A személyzet mindent szabályosan csinált, és senkit sem tudtak bűnbaknak megtenni.
Egy idő után azonban fény derült az elhallgatott hibákra. Jöran Matsson kapitány elárulta, hogy egy hónappal a Vasa első útja előtt az építésért felelős tiszt, Söfring Hansson kapitány egy stabilitási próbát rendelt el: a hajó fedélzetén harminc matróznak kellett ide-oda szaladnia, hogy megfigyelhessék a borulékonyságát. A hajó annyira megingott már az első néhány átfutástól, hogy a próbát le is állították. A teszt legmagasabb rendfokozatú szemtanúja, Klas Fleming altengernagy azonban mégsem számolt be az esetről feletteseinek – a király ekkoriban már hetente küldte leveleit az admiralitásnak, amelyben a hajó elkészültét sürgette.
Amikor a főhajóács Jacobssont kérdezték ki, az kijelentette, hogy ahol lehetett, a Hybertsson által elkészített és a király által jóváhagyott terveknek megfelelően járt el, a stabilitási problémáért így aligha tehető felelőssé – az építés korai szakaszában ráadásul még ki is szélesítette a hajótest alját, amennyire a már lefektetett alkotóelemek lehetővé tették, a rendkívül magas súlypont ellensúlyozása érdekében.
A vizsgálat végül – mivel szinte minden érintett a már halott tervezőt igyekezett hibáztatni – végül a rég eltemetett Hyberssont tette felelőssé az esetért, a Vasa pedig további 333 évet töltött a víz alatt, a parttól alig több, mint száz méterre.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
