Tamáska Mária és Kádár János több mint negyven éven át éltek együtt, 1949-ben kötöttek házasságot. Kádár János ekkor belügyminiszter volt, Tamáska Mária pedig az államvédelem kötelékében mint „levélfelbontó” tevékenykedett. Ahogy Tamáska Mária egy interjúban felidézte, gyermekkoruk óta ismer(het)ték egymást, hiszen ugyanabba az elemi iskolába jártak a Cukor utcába. Csermanek János természetesen a fiú-, Tamáska Mária pedig a leányiskolába. Tamáska Mária 1912. április 8-án született, tehát ugyanabban az évben, mint a férje; másfél hónappal volt idősebb Kádárnál. 1944-ben ismerte meg a kommunista mozgalmárt, aki albérlőként költözött Róna Ottóhoz – Tamáska Mária az ő felesége volt ekkor. (Kádár és Róna között a későbbiekben is baráti volt a viszony. Mindhárman a maroknyi illegális kommunista mozgalom tagjai voltak.) János és Mária 1949. július 19-én házasodtak össze, két tanú, Kovács István, az MDP Központi vezetőségének titkára és Péter Gábor, az államvédelem vezetője előtt.

Tamáska Mária három polgárit végzett. Kezdetben „kereskedősegédként” dolgozott, állítólag sokáig eladó volt egy illatszerboltban, és visszaemlékezések szerint hosszabb ideig egy szociáldemokrata szakszervezeti könyvtárban önkénteskedett. A Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban, a Kádár-hagyatékban őrzött munkakönyve arról tanúskodik, hogy 1945. május 1-jétől már tisztviselőként dolgozott, ám valójában az államvédelem alkalmazásában állt. Farkas Vladimir emlékei szerint a „levélcenzúrán” volt „kiértékelő”, azaz a felbontott magánlevelek tartalmát kellett ellenőriznie. Az egykori államvédelmis tiszt szép emlékeket őrzött róla: „Mária nagyon csinos, ápolt, mindig ízlésesen öltözködő, értelmes asszony volt, akivel szívesen voltam együtt.”

Munkakönyve szerint Kádár Jánosné egészen 1954. december 1-jéig állami alkalmazott maradt; valójában azonban férje bebörtönzésekor – 1951-ben – elbocsátották állásából (nemcsak őt, hanem még a testvéreit is), és alkalmi munkákból élt. Férje szabadulása után, 1954. december 1-jétől a Magyar Távirati Irodánál személyzeti osztályvezető lett. Vásárhelyi Miklós utóbb – a vele készült életútinterjúban – így emlékezett Kádár Jánosné kinevezésére: „Úgy tudom, hogy ezekben az években egy szövetkezetben dolgozott, ahol kócbabákat állítottak elő.” Emlékei szerint – bár a feleségnek semmilyen szakmai tapasztalata sem volt ezen a téren – kellemesen csalódott benne: „a Kádárnét az MTI-nél, mint személyzeti vezetőt, rövid időn belül megszerették. Megértő volt, emberi volt. Szóval nem illeszkedett bele abba a képbe, ami akkor általában a személyzeti vezetőkről kialakult, és amit a 9-es kórteremben a Simon Zsuzsa olyan nagyszerűen megszemélyesített”. (A 9-es kórterem című 1955-ös Makk Károly filmben egy fiatal munkást gyomorbántalmakkal kórházba visznek. Éjszaka azonban nem látja el az ügyeletes orvos, és amikor panaszt tesz, a kórház személyzetise őt bélyegzi táppénzcsalónak.)

Luxusbérek

Tamáska Mária egészen 1956. november közepéig az MTI osztályvezetője volt. Ezt követően, amikor Kádár hatalomra került, feltehetően másfél évig otthon maradt (nincs bejegyzés a munkakönyvében, és semmilyen adat nem utal arra, hogy ekkor bármilyen állása lett volna). 1958 májusától a Magyar Forradalmi Munkás-paraszt Kormány titkárságán (később a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalában) dolgozott 1980. december 31-ig, előbb osztályvezetőként, majd 1974 júliusától hivatalvezető-helyettesként, amely jelentős pozíciónak számított a korban (gyakorlatilag minsizterhelyettesi rangban volt). Kezdetben a külföldi emigráns sajtó figyelése volt a fő feladata. Kommunista múltjáért és munkahelyi érdemeiért a rendszer névadójának felesége számos kitüntetést kapott, amelyek egy részével pénzjuttatás is járt: 1958-ban Munka Érdemrendet, 1965-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1967-ben Szocialista Hazáért érdemrendet, 1970-ben Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, 1985-ben pedig a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. A kor államapparátusában azonban ez nem számított visszatetszőnek, mint ahogy a pártvezető feleségének magas állami tisztsége sem. Háta mögött mindenki az „öreg feleségeként” emlegette őt.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2016. tavasz számában olvasható.