A zairei diktátor egy egész versailles-i palotát felhúzott a dzsungelban
2020. november 24. 16:54 Múlt-kor
A hatalmas harcos tüzes nyomot és szegénységet hagyott maga után
A kongói krízis azonban nem akart megoldódni, így Mobutu a hadsereg fejeként 1965. november 24-én újabb vértelen puccsal magához ragadta a hatalmat. Hatalomra kerülése után feloszlatta a parlamentet, és felszámolta a többpártrendszert, majd 1966 júniusában több százezres tömeg előtt kivégeztette Évariste Kimba egykori miniszterelnököt, valamint három minisztertársát.
Emberei két évvel később az amnesztia ígéretével hazacsalogatott ellenzéki vezért, Pierre Mulelét is kegyetlenül megkínozták: többek között a szemgolyóit és a nemi szervét is kitépték, majd – amikor még mindig életben volt – levágták a végtagjait.
Mobutu propagandahadjáratot indított az afrikai hagyományokhoz való visszatérés, valamint a gyarmati múlt maradványainak a felszámolása érdekében. Amellett, hogy Zairére keresztelte át az országot és a Kongó folyót, betiltotta a nyugati ruhaviseletet, a lakosságot az európai hangzású nevek lecserélésére kötelezte, és még a göndör haj kiegyenesítését is megtiltotta. Ekkoriban vette fel a Mobutu Sese Seko Nkuku Ngbendu Wa Za Banga nevet, amelynek jelentése: hatalmas harcos, akinek kitartása és törhetetlen győzni akarása hódításról hódításra visz, tüzes nyomot hagyva lába után.
Ahogy teltek az évek, Mobotu személyi kultusza egyre bizarrabb jelleget öltött: a „hatalmas harcos” az állami televízió hírműsorának főcímében rendre egyfajta istenként megjelenítve szállt le a felhők közül. A nép fiai pedig azt híresztelték, hogy mahagóni sétabotjának, amelyet csak ő tud felemelni, hatalmas varázsereje van.
A nepotizmus és a korrupció az egész országot áthatotta. A diktátor minden fontosabb pozícióba rokonait és ismerőseit ültette, és egy idő után már ellenfeleit is különböző adományokkal és a meggazdagodás reményével kecsegtető hivatalokkal kenyerezte le.
Mobotunak harminc év alatt sikerült a világ egyik legszegényebb országává tennie Zairét, annak ellenére, hogy birodalma hatalmas réz-, kobalt- és uránérckészletekkel, valamint gyémántmezőkkel rendelkezett. Az ország elszegényedését jól tükrözte az utak állapota: 1960-ban Zaire tíz burkolt úttal rendelkezett, ebből az 1990-es évekre mindössze egy maradt többé-kevésbé használható állapotban, miközben a külföldi segélyeket elsikkasztó diktátor felépítette pompázatos, a dzsungel Versailles-jaként emlegetett palotáját.
A „hatalmas harcos” uralmának alkonya a hidegháború végén köszöntött be. A nyugati hatalmak bányaérdekeltségeik, valamint a szovjet és kínai befolyás növekedésétől való félelmük miatt sokáig szemet hunytak Mobutu diktatórikus hatalomgyakorlása felett, ám a bipoláris rendszer megszűntével a teljhatalmú vezető nemzetközi politikai tekintélye jelentősen devalválódott. 1996-ban a növekvő társadalmi és etnikai feszültségek miatt polgárháború tört ki Zairéban, amely maga alá temette Mobutu hatalmát is. Az „Afrika legnagyobb rablójának” kikiáltott diktátort a következő évben, marokkói száműzetésében érte a halál.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
