A Voynich-kézirat új megközelítése

2026. január 14. 17:05 Múlt-kor

A Voynich-kézirat mint történeti rejtély

A Voynich-kézirat az írástörténet egyik legmakacsabb rejtélye. Az 1912-es újrafelfedezése óta nyelvészeket, kriptográfusokat és természettudósokat egyaránt zavarba ejt. A 15. században készült kötetet ma a Yale Egyetem őrzi. Lapjain valószerűtlen növények, asztrológiai ábrák és fürdőző nőalakok jelennek meg, mellettük pedig egy ismeretlen ábécével írt, mindmáig megfejtetlen szöveg.
A kézirat értelmezése az ezoterikus magyarázatoktól a tudatos megtévesztés feltételezéséig terjedt.

A Voynich-kézirat és a Naibbe-modell

Michael Greshko tudományos újságíró új megközelítést javasolt a kézirat értelmezésére. A Cryptologia folyóiratban közölt tanulmányában egy Naibbe nevű rejtjelezési eljárást mutat be. Ez a módszer latin vagy olasz szövegeket alakít át a Voynich-kéziratéval szinte teljesen azonos vizuális nyelvvé.

A modell legfontosabb állítása, hogy a folyamat teljes egészében kézzel, a 15. században is elérhető eszközökkel kivitelezhető, miközben a kézirat számos statisztikai jellemzőjét is reprodukálja.

A kutatás során három alapvető hipotézis alakult ki a Voynich-kéziratról. Az első szerint a szöveg tudatos csalás, értelmetlen betűhalmaz. A második egy valódi, de ismeretlen nyelvet feltételez. A harmadik – amelyhez a Naibbe-modell is kapcsolódik – úgy véli, hogy a kézirat egy ismert nyelv, nagy valószínűséggel a latin vagy az olasz rejtjelezett változata.

Hogyan működik a Voynich-kéziratot utánzó eljárás

A Naibbe nem az eredeti szöveg megfejtésére törekszik, hanem annak bemutatására, hogy miként lehet Voynich-szerű szöveget előállítani. A módszer homofonikus helyettesítésen alapul. Egyetlen betűhöz vagy betűpárhoz több különböző glifahúr tartozik.

A folyamat egy latin vagy olasz szöveg előkészítésével indul. A szóközök, írásjelek és nagybetűk eltűnnek, majd a szöveg egy- és kétbetűs egységekre bomlik. Kockadobás dönti el, hogy unigram vagy bigram következik, egy kártyapakli pedig a helyettesítési táblázatot választja ki.

Statisztikai hasonlóságok a Voynich-kézirattal

Az eljárás eredményeként létrejövő szöveg megismétli a Voynich-kézirat alapvető statisztikai jellemzőit. Ilyen az átlagos szóhossz, a jelek gyakorisága és a morfológiai szerkezet. A szöveg szóeloszlása követi a természetes nyelvekre jellemző Zipf-törvényt, miközben alacsony autokorrelációt mutat. Greshko szerint a Naibbe „egyszerre több, a Voynich-kéziratra jellemző tulajdonságot is reprodukál”.

A modell egyik legfontosabb következtetése, hogy nincs szükség modern technológiára. Kockák, betűtáblák és kézírás elegendőek ahhoz, hogy egységes, tiszta grafikai megjelenésű szöveg jöjjön létre. Ez arra utal, hogy a Voynich-kézirat nem igényelt rendkívüli eszközöket vagy tudást a maga korában.

A modell korlátai és tanulságai

A Naibbe nem képes minden részletet reprodukálni. Hiányoznak belőle bizonyos ritka szófajták, térbeli mintázatok és hosszú távú összefüggések. Az információsűrűség is alacsony. Egy Voynich-szó mindössze egy vagy két valódi betűt fed le. Ez alapján a kézirat teljes szövege akár tíz–tizenkét oldalnyi hagyományos latin szövegnek felelhet meg.

A különbségek nem gyengítik, hanem erősítik a rejtjelezési hipotézist. Segítenek pontosítani, miként keletkezhetett a szöveg. René Zandbergen, a kézirat egyik vezető kutatója szerint a tanulmány legfőbb értéke, hogy bizonyítja: ilyen módszer létezhetett, és más változatai is elképzelhetők.

A Voynich-kézirat továbbra is rejtély. De minden ilyen modell közelebb visz annak megértéséhez, hogy a különös szöveg mögött tudatos tervezés vagy más logika húzódik meg.