A vörös homokkő titka: lenyűgöző viking kori fejet találtak

2025. augusztus 6. 11:05 Múlt-kor

Régészeti szenzáció Rousay szigetén

2025 nyarán a University of the Highlands and Islands (UHI) csapata folytatta ásatásait a Rousay-szigeten található Skaill Farm régészeti lelőhelyén. Ez a terület a skandináv kortól egészen a 19. századig lakott volt. A munkálatok során egy nagyméretű, téglalap alaprajzú épület falainak bontásakor Katie Joss, régész szakos hallgató egy emberi arcot formázó szoborra bukkant. A vörös homokkőből faragott fej nagyjából 900 éves lehet, és részletgazdag kidolgozása mellett a furcsán csonkolt orra is figyelmet érdemel.

A vikingek öröksége Orkney földjén

Az Orkney-szigetek története szorosan kapcsolódik a vikingekhez. 802-ben a skandináv hódítók elfoglalták a szigetcsoportot, amely később fontos stratégiai központtá vált. A Skaillben talált fejszobor ennek az időszaknak kézzelfogható emléke. A régészek szerint a lelet lehetőséget kínál arra, hogy új szempontból vizsgálják a brit és skandináv kultúra találkozását.

Az elmúlt tíz évben az UHI csapata rendszeresen végzett feltárásokat a Skaill Farmon. Rousay szigetét gyakran "Észak-Egyiptomként" emlegetik, hiszen több mint 150 régészeti helyszín található itt. A farm lakói között volt Sigurd de Westness, a 12. századi viking törzsfőnök, aki közeli kapcsolatban állt Rognvald gróffal, a Szent Magnus-katedrális alapítójával. A szobor felfedezése a korabeli művészeti hatásokat is segíthet jobban megérteni.

Vörös homokkő: a helyi művészet hordozója

A fej vörös homokkőből készült, amely valószínűleg a közeli Eday szigetről származik. Ez a kőzet jellegzetes színe és szerkezete miatt kedvelt építőanyag volt a középkorban. A környéken, például a Szent Mária-templom maradványainál is megtalálható. A kő jelenléte megerősíti, hogy a helyi anyagok fontos szerepet játszottak Orkney középkori kultúrájában.

A szobor arca különösen élethű: aszimmetrikus szemöldök, hunyorgó szemek és derűs arckifejezés jellemzi. Dr. Sarah Jane Gibbon, az ásatások társigazgatója szerint ez a finomság szokatlan a korszakban. Az orr csonkolása akár ikonoklasztikus aktusra is utalhat. Vajon egy vallási szimbólum megrongálásáról van szó? Miért éppen az orrát törték le? És hogyan került ez az arc egy 15. századi parasztház feltöltő rétegébe?

A Szent Magnus-katedrális visszhangja?

Feltűnő a hasonlóság a Skaill-lelet és a kirkwalli Szent Magnus-katedrálist díszítő szobor között. Mindkét arc vörös homokkőből készült, hasonló méretűek, és a hajtincsük az arc egyik oldalára hullik. Felmerül a kérdés: vajon a Skaill-fej is egy templomhoz tartozott? Hogyan került ilyen környezetbe egy ilyen értékes darab?

A szobor feltételezett keletkezési ideje a 11. század, miközben a ház, amelyben megtalálták, a 15. századból származik. A régészeket foglalkoztatja a több évszázados eltérés oka. Dr. Gibbon szerint a lelet továbbra is lenyűgöző rejtély marad: „A Skaill-fej eredete, funkciója és dátuma tisztázatlan. De a hasonló vörös homokkő faragványok és a közeli templom maradványai arra utalnak, hogy a közelben egykor pompás épület állt.”