A világháború és a vasfüggöny árnyékában normalizálta viszonyát az NSZK és Lengyelország
2021. november 18. 11:25 Múlt-kor
51 éve, 1970. november 18-án egyezett meg a Német Szövetségi Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere a két ország viszonyának normalizálásáról szóló államközi szerződés szövegéről. A Willy Brandt nyugatnémet kancellár által elindított enyhébb keleti politika egyik legfontosabb mozzanata volt a szerződés, amelyben az NSZK elismerte az Odera-Neisse határvonal sérthetetlenségét, valamint csatolt okmányaiban a német családegyesítésekről és a Lengyelországnak fizetendő jóvátételről is rendelkezett.
A második világháborút követően a vasfüggöny által kettéosztott Európa egyik különösen érzékeny pontja a Németország területének nagyobb részével rendelkező, a nyugati blokkhoz tartozó NSZK és a kommunista, a háború által alighanem a legnagyobb mértékben sújtott Lengyelország viszonyának rendezetlensége volt.
Willy Brandt 1969-es kancellárrá választásával új korszak köszöntött be az NSZK Kelet-politikájában. A diplomáciai kapcsolatok újbóli felvételének első lépéseként a Szovjetunióval került aláírásra államközi szerződés 1970. augusztus 12-én, amely aztán megnyitotta az ajtót a Moszkva által dominált szocialista országokkal való kapcsolatok rendezésére is.
Az első ezen országok sorában Lengyelország volt, amelyhez talán a térségben a legszorosabb történelmi kapcsolatok fűzték hagyományosan Németországot.
Władysław Gomułka lengyel pártfőtitkár már 1970 májusában kijelentette, hogy nyitott lenne egy államközi szerződés aláírására, amennyiben az NSZK hajlandó lenne a háború után meghúzott lengyel-(kelet)német határ elismerésére.
A megegyezésben sokan kételkedtek, mivel ehhez az NSZK-nak mintegy 100 000 négyzetkilométernyi, egykor Németországhoz tartozó területről kellett véglegesen lemondania.
Mint azt a végleges szerződés varsói aláírásakor mondta Brandt december 7-én, az egyezmény „nem ad fel semmit, amit már rég ne játszottak volna el”. A kijelentés legfőképpen hazai ellenzékének szólt, amely nem értett egyet az igencsak egyoldalú kompromisszumokkal.
A szerződés ratifikálásával szemben olyan nagy volt a Bundestagban az ellenállás, hogy az az NSZK történetének első bizalmatlansági indítványát eredményezte a kancellárral szemben.
A törvény 1972-es megszavazásán azonban végül a CDU/CSU frakció ellenszavazat helyett tartózkodott, így a szerződésben foglaltak törvényi erőre léptek Nyugat-Németországban is. Ennek napján, 1972. június 3-án a két ország (az NSZK és az NDK) egyúttal újra felvette a diplomáciai kapcsolatokat is.