A Véres vasárnaptól a Corvin köziekig – történelem dalokba öntve
2018. június 5. 15:32 Gueth Ádám
Memento a háború borzalmainak
Míg a propagandadalok legtöbbje határozottan militarista és lelkesítő hangulatot képvisel, addig a könnyűzenei előadók és művészek legtöbbje elítélően nyilatkozik a háború borzalmairól. Ez a jelenség szoros összefüggésbe hozható a '60-as évek légkörével. A terjedő liberális eszmékre, az egyre inkább teret nyerő televízióra, valamint a rock zenére sokkolóan hatott a vietnami háború véres valósága és az a fajta erkölcsi bukás, amin az Amerikai Egyesült Államok átesett. Közismertnek számít, hogy számos előadó, Jimi Hendrixtől a Creedence Clearwater Revivalig reflektált a vietnami háború hiábavalóságára. Ez az időszak nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy az emberek fejében lerombolja az addig létező háborús romantikát és máshogyan tekintsenek a történelem egyéb viharaira is.
A Motörhead zenekar 1991-ben jelentette meg 1916 című albumát. A korong címadó dala a világtörténelem egyik legvéresebb összecsapásának a somme-i csatának állít emléket. (érdekesség, hogy az album borítójáról, mely tartalmazza a világháborúban részt vevő nemzetek zászlaját, éppen Franciaországé hiányzik). A zenekar frontemberét, Lemmy Kilmistert egy I. világháborús dokumentumfilm inspirálta. A dal egy 16 éves brit fiúról szól, aki idősebbnek hazudja magát azért, hogy részt vehessen a harcokban, de végül a háború pokla várja őt.
Idehaza kevésbé ismert, így még inkább szót érdemel Eric Bogle The Green Fields of France, másik címén a No Man's Land című dala. Az ausztrál szerző szintén a somme-i csatának állít emléket énekében, melyben egy Willie McBride nevű katona sírjánál megpihenve szólítja meg az elesett bakát. A dal dallambeli és stiláris elemekben is hasonlít az ismert cowboy-dalhoz, a Streets of Laredo-hoz, de Bogle szerzeménye így is talán az egyik legszebb példája a háborúellenes daloknak. A szerző mintegy kérdéseket tesz fel a titokzatos Willie McBride-nak, akinek valójában – a háború káosza miatt – még a személyazonossága is kérdéses. Szóba kerül halálának körülménye, esetleges szerelme és végül a háború értelmetlensége, ugyanakkor elkerülhetetlensége is.
További érdekesség, hogy a dalnak létezik német és illetve angol-német verziója is, így hajtva fejet mindkét oldal áldozatai előtt. Eric Bogle másik híres szerzeménye, a The Band Played Waltzing Mathilda az I. világháborúban, Gallipolinál elesett és megnyomorodott ausztrál és új-zélandi katonák történetét regéli el, melyben a történet főhőse lábait vesztve már soha többé nem képes táncolni a leghíresebb ausztrál dalra, a Waltzing Mathildára.
A listát még sorolhatnánk, de említésre méltó még a Dire Straits Brothers in Arms című I. világháborús dala valamint az Iron Maiden Aces High című metálnótája, mely Churchill híres 1940-es háborús beszédével nyit.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
