A valódi rémálom, amely Freddy Krueger alakját ihlette

2019. január 24. 08:40 Múlt-kor

Az eredeti, Wes Craven által írt és rendezett film 1984-ben került a mozikba. A történet során egy csoport tinédzsernek álmukban kell megküzdeniük egy démoni lénnyel, amelynek egyik kezén pengékkel felszerelt kesztyű található, és képes pusztán álmaikba beférkőzve megölni őket. A Freddy Kruegernek nevezett démon jellegzetes kalapjával, torz arcával, félelmetes pengéivel és piros-zöld csíkos pulóverével azonnal megragadta a közönség fantáziáját.

A producerek talán nem sejthették akkoriban, de valóságos filmipari trendet indítottak el: a gonosz szörnyeteg mint szereplő ezután visszakerült a legnagyobb bevételű horrorfilmek főszereplői közé, és egymaga nyolc folytatást eredményezett, amelyekkel együtt 370 millió dollárnál is többet termelt. Hogyan jött létre a Robert Englund által alakított Krueger?

A szörnyeteg neve „a művész bosszújának” egyik klasszikus példája – Craven egy gyermekkori rosszakarójának a nevét adta filmje főgonoszának. Kinézetét ennél is egyszerűbb dolog ihlette: a rendező 11 éves korában látott egy torz arcú hajléktalan férfit, akitől annyira megijedt, hogy a világnak is meg akarta mutatni saját rémálmai szereplőjét. Mi a helyzet azonban Freddy Krueger fő képességével – hogy álmaikba férkőzve képes megölni a gyermekeket?

Ennek gondolata egy újságcikk nyomán jutott el Cravenhez. Ahogy a Vulture magazinnak elmondta, a Los Angeles Times-ban közölt írás egy Kambodzsából az Egyesült Államokba menekült családról szólt, akik a Vörös Khmer mozgalom ottani rémuralma elől kerestek menedéket. A szülőföldjükön átélt trauma nem múlt el nyom nélkül, különösen kisfiuk esetében: a fiú a cikk szerint azt mondta el szüleinek, hogy nem mer elaludni, mert álmaiban egy szörnyeteg üldözi. Attól félt, hogy ha elalszik, a lény elkapja, ezért gyakran több napon át nem aludt.

Amikor a fiúnak sikerült végre elaludnia, a szülők azt hitték, elmúlt a baj, de minden alkalommal újra kezdődött. Egy éjjel aztán, miután a gyermek elszundított, szobája felől sikításokat hallottak. Mire odaértek hozzá, a gyermek halott volt – belehalt rémálmába.

Ez a borzalmas eset óriási hatással volt Cravenre. Saját életének egy sötét időszakát követően – melyben a szerhasználat is nagy szerepet játszott – végül abba a projektbe öntötte minden erejét, amelyből a „Rémálom az Elm utcában” kerekedett – s többi pedig mára filmtörténelem. Az első film híresen azzal ér véget, hogy Freddy Krueger visszatér, habár úgy tűnt, hogy sikerült elpusztítani – megágyazva ezzel a folytatásnak. Craven ellenezte e végkifejletet, és nem is vett részt a második rész elkészítésében, a harmadik, 1987-ben készült „Álomharcosok” című filmhez azonban már visszatért íróként. Ezután 1994-ben a sorozatba nem a legszigorúbb értelemben illeszkedő hetedik részhez is adta a nevét („Az új rémálom”), amelyben Freddy a való világban támad magukra a filmkészítőkre. Wes Craven 2015-ben sajnálatos módon elhunyt agyrákban, nem sokkal 76. születésnapját követően.

Habár eredete az emberiség legszörnyűbb oldalát idézi, az ikonikus antagonista személyiségének ugyanennyire része savanyú humora és szellemeskedései, amelyeknek köszönhetően mára egyfajta nosztalgia is kialakult alakja körül. Csaknem minden filmben Robert Englund alakította, aki maga is úgy tapasztalta, a rémisztő gonosz szerepéből egyre inkább popkulturális ikonná vedlett át az idők során.

Ahogy a színész egy interjúban említette, a „Rémálom az Elm utcában” sorozat a Halloween ünnepéhez kapcsolódó megfelelőjévé vált „Az élet csodaszép” című családi drámának. Elmondása szerint rendszeresen mesélnek neki emberek, akik az 1980-as években voltak gyermekek, hogy milyen szép emlékeik vannak azokról a családi estékről, amikor együtt borzongtak a televízió előtt összebújva Freddy újabb ámokfutásain. Az ilyesfajta siker bizonyítja, hogy a horror mint műfaj legalább annyira szól az emberek közötti kapcsolatok erősítéséről, mint hogy ne tudjanak aludni éjszaka.