A vadnyugat horrorfilmbe illő mészárosa, John Joel Glanton
2022. február 16. 15:50 Múlt-kor
John Joel Glanton neve kevésbé ismert a vadnyugat véres történeteit kedvelők köreiben, annak ellenére, hogy Glanton a préri igazi horrorgyárosa volt, akihez mérten a vadnyugat két nehézfiúja, Butch Cassidy és Jesse James is csak szelíd kóristafiúk voltak.
Texas igazi szörnyetege
John Joel Glanton egy szegény farmer fiaként látta meg a napvilágot a dél-kaliforniai Edgefieldben 1819-ben. A csibész jelzőt csak a legnagyobb jóindulattal lehetett használni a felcseperedő fiúcskára: John Joel Glanton az ördög csemetéjeként szó szerint brutális kis kölyökként töltötte gyermek éveit.
Apja halála után a család Arkansasba költözött, ahol anyja szintet ugorva újból férjhez ment és egy ültetvénytulajdonos asszonya lett. Glantont nem nagyon hatotta meg a változás, sőt rátett egy lapáttal, 16 évesen már egy fenevadként, egy erőszakos banditaként emlegették Tennessee-szerte. Glanton azonban Texasban vált igazi szörnyeteggé.
1835-ben Texas a földfoglaló jöttmentek Mekkája volt, amely Mexikó és az Egyesült Államok közé szorulva a két állam hatalmi versengésének középpontjába került.
Mexikó ekkoriban még a spanyol korona alá tartozott és kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy 60-70 ezer, északról jött renitens bevándorlóval küszködjön, akik nemcsak hogy nem ismerték el a mexikói fennhatóságot és nem tisztelték a hatóságokat, de még adót sem voltak hajlandóak fizetni.
Az illegális bevándorlás okozta feszültségek háborúba torkolltak. Texas függetlensége volt a tét. A kalandvágyó 16 éves ördögfajzat Glanton nem sokat teketóriázott, katonának állt. Becsületére legyen mondva egy igen emberpróbáló feladatra vállalkozott: felderítőként szolgált a konfliktusban.
A pozíció rengeteg fárasztó lovaglással járt és gyors döntéskészséget, illetve jó előrelátó képességet igényelt. A háborút Glanton sértetlenül megúszta. 1836-ban pedig létrejött a független Texasi Köztársaság.
Glanton a seregben maradt, csatlakozott a John C. Hays kapitány vezette helyi milíciához, a Texas Rangershez. A krónikák szerint ebben az időben eljegyzett egy hölgyet, de menyasszonyát az apacsok elrabolták és megskalpolták. Glanton túltette magát a tragédián, megnősült és fia született.
Eközben az újonnan létrejött Texasi Köztársaság és annak függetlenségét el nem ismerő Mexikó között tovább mélyült a konfliktus. Texas 1845-ben csatlakozott az USA-hoz, ami ellen Mexikó hevesen tiltakozott, így a rákövetkező évben kitört az 1848-ig tartó, az Egyesült Államok győzelmével végződő mexikói-amerikai háború. Glanton immáron hadnagyként szerzett dicsőséget a texasi fegyvereknek.
Glanton belevág a „skalpbizniszbe”
Az 1830-as években Mexikó északi tartományai, Sonora, Chihuahua és Coahuila lakossága folyamatosan az apacs betörésektől rettegett. Az indiánok lerohanták a farmereket és kirabolták őket, de brutálisan léptek fel az őket megtámadó és a földjeikre behatoló spanyol, később mexikói haderővel szemben is.
1835-ben aztán végleg betelt a pohár: Sonora kormányzója, Manuel Escalante y Arvizu egy bombasztikusnak vélt ötlettel állt elő. Sonora minden apacs skalpért nagyjából 100 dollárnak megfelelő értékű 100 pezót kínált.
A jól harcoló és remekül lovagló apacsokat ugyanis a kormányzó kis létszámú hadereje egyszerűen nem tudta féken tartani, ezért a lemészárlásuk mellett döntött. Hamarosan Chihuahua és Coahuila is csatlakozott az emberbarátnak egyáltalán nem mondható véres kezdeményezéshez beárazva a férfi, női és gyermek fejbőrök értékét.
1848-ban befejeződött a háború Mexikó és az Egyesült Államok között, Glanton pedig munka nélkül maradt. A következő évben otthagyta feleségét és fiát, hogy egy csapat kalandvágyó aranyásót Kaliforniából Mexikóba vezessen, de a vállalkozás kudarcba fulladt. Glanton ekkor úgy gondolta, hogy erőszakos természetéből adódó harcias készségeit és háborús tapasztalatait kihasználva skalpvadásznak áll.
Bár több mint tíz éve meghirdették, a skalpbiznisz csak ekkortájt kezdett beindulni igazán, így a vadnyugat ördöge a legjobbkor vágott bele a „vállalkozásába”. A Glantonról elnevezett banda tagja volt Samuel Chamberlain, az Unió hadseregének későbbi tábornoka is, aki papírra vetette a Glanton-banditák hétköznapjait.
1849-ben a mexikói kormányzók több ezer dollár fizettek ki a skalpolóknak, akik igazán jó évet zárhattak, ugyanis egy apacs harcos skalpja olykor akár 1000 dollárt is érhetett.
A banda átfésülte a Sonora-sivatagot, kisebb apacs táborokat keresve, amelyek lakóit könnyebben lemészárolhatták. A lélektelen vadászat jéghideg pragmatizmussal párosult, a skalpvadászok ugyanis sokszor a „könnyű bevételt” kínáló védtelen nőkre és gyermekekre utaztak.
A korábban harcias apacsok a kíméletlen vadászat ellenére sem roppantak össze. A harcosaik csapatokba szerveződve elkezdték becserkészni a skalpgyűjtőket, meglehetősen rontva ezzel a véres üzlet profitabilitását.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
