A tragédia és a komédia különös egyvelege: az 1184-es erfurti latrinazuhanás

2020. október 6. 15:37 Múlt-kor

A 12. század a nagy politikai viszályok korszaka volt, hercegek, nemesek, grófok, egyházfiak feszültek egymásnak és vívtak csatákat a diplomácia színterén, valamint a csatatereken. 1184 nyarán feltehetőleg egy III. Henrik (Oroszlán) szász herceg visszaszorulása miatti földterületi vita alakulhatott ki Wittelsbachi Konrád mainzi érsek és III. Lajos türingiai tartománygróf között, ami annyira kezdett elmérgesedni, hogy maga a lengyel területek felé hadakozni indult VI. Henrik (németül: Heinrich) német királynak (1191-től német-római császár), a Hohenstauf-dinasztia tagjának kellett beavatkoznia, nehogy fegyveres összecsapásokba torkolljon a viszály.

Végül úgy döntöttek, tárgyalásos úton rendezik a konfliktust. Ennek érdekében több tucatnyi nemest hívtak össze július 26-ra Erfurt városába, ahol a Peterskirchét (Szent Péter-templomot, de elképzelhető, hogy az egyik, hozzá tartozó melléképületet) választották ki a gyűlés színhelyévé. Szép számmal érkeztek a földbirtokosok szerte a birodalomból, őket esetleges mediátori szerepük miatt invitálták meg.

A megbeszélés érdemi szakaszához azonban el sem jutottak, ugyanis valami olyan történt, amely egyszerre tragikus és komikus. Azt nem tudjuk, hogy pontosan hol zajlott a gyűlés, egyes elméletek szerint az első emelet egyik termében, más beszámolók szerint a földszinten, ám egy félreeső helyiségben. Lényeg a lényeg, hogy a bevezető beszédeknél tartottak, amikor a fából készült padló hatalmas reccsenéssel megadta magát, és a teremben helyet foglaló birodalmi elit belezuhant az alattuk elterülő méretes latrinába.

Pastor Leitzmann német kutató, aki néhány éve megpróbálta beleásni magát a kevéssé ismert eset részleteibe, úgy véli, a találkozó résztvevői közül meglepően sokan csúsztak bele az alsó szinten (esetleg a pinceszinten helyet kapó) bűzös latrinába.

Legalább hatvan nemes fulladt bele, más becslések szerint a halálos áldozatok száma a százhoz közelített. A király és az érsek pusztán a véletlennek köszönhetően menekült meg. A helyiség egyik sarkában voltak ezekben a percekben, időben meg tudtak kapaszkodni az ablak vaspántjaiban, és addig csüngtek ott, amíg meg nem érkezett a segítség (más beszámolók szerint alattuk kőpadló volt, és ez óvta meg őket).

A források szerint a türingiai tartománygróf is túlélte az incidenst. A bizarr katasztrófa során azonban számos előkelőségnek nem volt ilyen szerencséje: többek között életét veszítette Heinrich von Schwarzburg, Hesse Gozmar von Ziegenhayn, Friedrich von Abenberg, Burkard von Wartberg, Friedrich von Kirchberg és Beringer von Mellingen.

Sajnos nem olyan jól dokumentált az eset, hogy biztosra lehessen mondani, hogy a fulladás vagy a zuhanás következtében, illetve a rájuk omló törmelékek miatt haltak meg az áldozatok. Leitzmann szerint az előbbi lehetett a halál legfőbb oka, a pöcegödör ugyanis kifejezetten mélynek bizonyult.

A középkorban teljesen máshogy végezték a dolgukat őseink, mint mi manapság. Sokan egy-egy ásott gödörbe ürítettek, majd miután megtelt, betemették. Voltak, akik csupán valamilyen rejtett zugot kerestek maguknak. A kövezett latrina kifejezetten luxusnak bizonyult abban az időben. Nagyobb épületeknél olykor csupán kineveztek egy felülről megközelíthető helyiséget vagy egy udvari részt pöcegödörnek és addig használták, amíg be nem telt, akkor még ugyanis nem volt kiépített csatornahálózat, amely elszállította volna a kellemetlen szagú végterméket. Nem csupán toalettként, hanem szemetesgödörként is funkcionált. (Általában igyekeztek olyan helyekre telepíteni ezeket, ahol az eső vagy például a dagály könnyen el tudja mosni.) Az erfurti templomnál azonban szerencsétlen módon a latrina közvetlenül a tárgyalóterem alatt kapott helyet.

Hogy az érsek és a tartománygróf konfliktusa a középkor egyik legbizarrabb katasztrófáját követően feloldódott-e valaha, nem ismert.