A törökök Trianonja
2015. augusztus 10. 08:35 Csernus Szilveszter
Török talpra állás
Hogy mozgalmának mekkora támogatottsága van, a sivasi kongresszuson derült ki, ahol az elajetek képviselői megalakították a Társaság Egész Anatólia és Trákia Nemzeti Jogainak Védelmére nevű szervezetet, amely hitet tett a törökök lakta területek egyben tartására. A szultán által decemberre kiírt parlamenti választások is a nemzetiek győzelmét hozták: az oszmán éra utolsó választásán a Haza Megmentésének Csoportja alkotta a legnagyobb frakciót. A tél folyamán a törvényhozó testület elfogadta a Nemzeti Egyezményt, mint török nemzeti akcióprogramot, amely már a nyugati nagyhatalmakat is beavatkozásra késztette.
Nagy-Britannia így elismerte az orosz polgárháborúban függetlenné vált Örményországot, majd 1920. március 16-án a britek katonai erővel feloszlatták a kérészéletű isztanbuli parlamentet, ugyanakkor Francia- és Olaszország is további török területeket szállt meg Anatólia déli partjainál. Az akcióval a nyugati hatalmak ellentétes hatást értek el. Azzal, hogy megszüntették az isztanbuli parlamentet, a hatalmi koncentráció Törökország belsejébe tevődött át. Április 23-án már Ankarában ült össze Musztafa Kemál nemzetvezető irányítása alatt a Nagy Török Nemzetgyűlés (Büyük Millet Meclisi), amely azóta is töretlenül az állam törvényhozó testülete.
Az európai győztes nagyhatalmak vezetői éppen a Közel-Keletet felosztani hivatott konferenciájukat ülték San Remóban amikor befutott hozzájuk a hír a török állam talpra állásáról. A béketeremtők így ismét a fegyverekhez nyúltak: júniusban David Lloyd George zöld utat adott Venizelosz athéni kormányfőnek, hogy támadásba lendüljön. A görög haderő széles fronton kezdte meg az offenzívát Anatólia hegyei és völgyei között Szmirnából kiindulva, hogy elsöpörjék az ankarai vezetést. Mire a szultán képviselői megérkeztek a Párizs melletti Sévres-be, hogy aláírják a békeszerződést már 400 kilométer mélyen jártak Kis-Ázsiában a „megali ideáért” küzdő katonák.