A saját maga által felfedezett sugárzások okozták Marie Curie végzetét

2017. november 7. 08:30 MTI

Maria Salomea Sklodowska néven, pedagógus szülők ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot. Emlékezőtehetségének kiskorától csodájára jártak, a középiskolát kiváló eredménnyel fejezte be, de az orosz elnyomás miatt lengyelként és nőként hazájában nem tanulhatott tovább. A vallástól nővére és anyja korai halála után elfordult, úgy vélekedett, hogy a világ végső dolgai, így Isten léte is megismerhetetlen. Nevelőnőként összekuporgatott pénzéből 1891-ben Párizsba költözött, ahol nélkülözések közepette évfolyamelsőként szerzett diplomát matematikából, majd fizikából a Sorbonne-on. 1895-ben házasodott össze a fizikus Pierre Curie-vel, az esküvőn minden formaságot, az egyházi szertartást is mellőzték. A megtakarított pénzből biciklit vásároltak, és azzal indultak nászútra. Két év múlva megszületett lányuk, a később szintén Nobel-díjas Irene, majd 1904-ben Eve.

Madame Curie az uránércet és a Henri Becquerel által felfedezett uránsugárzást kezdte tanulmányozni, amelyet ő nevezett el radioaktivitásnak. Módszert dolgozott ki a radioaktív sugárzás mérésére, és Gerhard Schmidt német fizikussal szinte egy időben állapította meg, hogy a tórium is sugároz. A vizsgálatok közben megfigyelte, hogy az uránszurokérc erősebben sugároz, mint azt urántartalma indokolná, és ebből nagy aktivitású ismeretlen anyag jelenlétére következtetett. A további kutatásba, amelyhez utolsó megtakarításaikat is felhasználták, férje is bekapcsolódott.

1898-ban jelentették be, hogy új radioaktív anyagot találtak, amelyet Marie szülőföldje iránti tiszteletből polóniumnak neveztek el, néhány hónap múlva azonosították a rádiumot is. Marie tiszta, fémes állapotú rádiumot igyekezett előállítani, amelyben segítségére volt férje egyik kémikus tanítványa, André-Louis Debierne. Egy fűtetlen fakalyibában négy hosszú év alatt 8 tonna uránszurokércből 0,1 gramm rádiumkloridot állítottak elő, ebből kénsavval vonták ki a fémet, amely olyan erősen sugárzott, hogy a sötétben látni lehetett. Az eljárást a házaspár szabadalom nélkül közkinccsé tette további tudományos és gyógyászati kutatások céljára, holott fényesen meggazdagodhattak volna belőle. 1903-ban Henri Becquerellel megosztva fizikai Nobel-díjat kaptak a Becquerel által felfedezett sugárzás tanulmányozásában szerzett érdemeikért.

Amikor férjét 1906-ban halálra gázolta egy lovas kocsi, Marie foglalta el katedráját a Sorbonne-on, és így ő lett az egyetem első női tanára. 1908-ban címzetes professzorrá nevezték ki, két év múlva megjelent a radioaktivitásról szóló korszakalkotó értekezése. 1911-ben kémiai Nobel-díjjal tüntették ki a rádium és a polónium felfedezéséért, fémállapotban való előállításáért, természetének és vegyületeinek vizsgálatáért, ezzel a mai napig egyedülálló módon két tudományágban is a Nobel-díj birtokosa lett. Tekintélyének köszönhetően megnyerte a francia kormány támogatását a párizsi Rádium Intézet (ma Curie Intézetként a világ vezető orvostudományi, biológiai és biofizikai kutatóközpontja) alapításához, 1914-ben irányításával készültek el az intézmény laboratóriumai, ahol később asszisztenseként lánya, Irene is dolgozott. (Irene és férje, Frederic Joliot 1935-ben kapták meg a kémiai Nobel-díjat új radioaktív elemek előállításáért.)

A kutatóintézet hamarosan a magfizikai és magkémiai kutatások középpontjává vált. Az első világháborúban Madame Curie lányával önkéntesként megszervezte a francia katonai egészségügy röntgenhálózatát, egy vizsgálókocsival ők is járták a hadikórházakat. 1922-ben az Orvostudományi Akadémia tagja lett, beválasztották a Népszövetség Szellemi Együttműködési Nemzetközi Bizottságába. Ezután elsősorban a radioaktív anyagok kémiájának és orvosi alkalmazásának kutatásával foglalkozott, amihez anyagi támogatást külföldön, többek között az Egyesült Államokban tartott előadásai révén szerzett. Így sikerült felszerelnie az 1932-ben megnyílt (ma a nevét viselő) varsói Rádium Intézetet, melynek igazgatója orvos nővére, Bronislawa volt.

Marie Curie kutatásait mindenféle védőfelszerelés nélkül végezte, és az általa felfedezett sugárzások áldozata lett. Csontvelőrákban halt meg 1934. július 4-én a kelet-franciaországi Passy szanatóriumában. Férje mellé temették el Sceaux-ben, majd hamvaikat 1995-ben áthelyezték a párizsi Pantheonba, és ezzel ő lett az első nő, aki bekerült a francia nemzet nagyjai közzé. Laboratóriuma a párizsi Curie Múzeumban látható, jegyzeteit ólommal kibélelt dobozokban őrzik, mert ma is oly erősen sugároznak, hogy egykori gazdájuk ujjlenyomatát filmre át lehet vinni róluk. A Curie házaspárról neveztek el három radioaktív ásványt, a kűrium nevű elemet és a radioaktivitás mértékegységét (Ci). Az euró bevezetése előtt a francia 500 frankoson arcképük volt látható, és Madame Curie-t nyomtatták az 1980-as években a 20 ezer zlotys lengyel bankjegyre.

A rendkívüli nő életéről először lánya, Eve írt könyvet halála után, majd számos könyv és film született róla, a legutóbbi 2016-ban, Marie Noëlle rendezésében. Az Európai Bizottság emlékét őrizve az elmúlt években kutatói díjat alapított, és ösztöndíjprogramot indított el, 2017-et Marie Sklodowska-Curie emlékévnek nyilvánították. Számtalan szobra áll világszerte, tudományos intézmények és közterületek, Párizsban metróállomás és egy kisbolygó viselik nevét. 2011-ben Lengyelországban minden idők legnagyobb lengyel személyiségének szavazták meg, 2009-ben a New Scientist című tekintélyes szaklap voksolásán a legösztönzőbb női tudósnak választották meg.