A NATO beavatkozása hozta el a délszláv háború végét

2015. augusztus 30. 12:19 MTI

A szétesőben lévő Jugoszlávia legsúlyosabb válsága a szerbek, horvátok és bosnyákok lakta Bosznia-Hercegovinában alakult ki. A tagköztársaságban 1990-ben szabad választásokat rendeztek, de csak rövid életű koalíciós kormány jött létre. A szerbek képviselői 1991 októberében kivonultak a parlamentből, és 1992 elején kikiáltották saját államukat. A köztársaságban nem sokkal a szerbek bojkottja mellett megrendezett népszavazáson elsöprő többség szavazott igennel a függetlenségre, amelyet 1992. március 3-án deklaráltak. A három népcsoport ellentétei kezelhetetlenné váltak, s nem sokkal később kitört Európa második világháború utáni legsúlyosabb fegyveres konfliktusa.

A katonai téren jelentős fölényben lévő szerbek 1992. április 6-án megkísérelték elfoglalni Szarajevót, majd blokád alá vonták a fővárost. A Belgrád támogatását élvező Radovan Karadzic boszniai szerb elnök és Ratko Mladic tábornok, a boszniai szerb haderő parancsnoka a szerbek lakta területek "Nagy-Szerbiához" csatolását akarták elérni. Megkezdődtek a kegyetlen etnikai tisztogatások, a nem szerbeket elűzték, helyükre az ország többi részéből menekülni kényszerült szerbek érkeztek. Időközben a horvátok és a bosnyákok ellentétei is egyre súlyosabbá váltak, a horvátok saját államot kiáltottak ki. Az immár háromoldalú harcokban a fegyverszüneteket sorra megszegték, a nemzetközi közösség által kidolgozott béketerveket visszautasították.

1994 márciusában a bosnyákok és a horvátok megállapodást írtak alá a Bosznia-hercegovinai Föderáció létrehozásáról, hogy együtt vegyék fel a harcot a szerbekkel. Az egyre elkeseredettebb harcokban az ENSZ által védettnek nyilvánított, szerb területek által körülvett muszlim enklávékat a békefenntartók nem tudták megvédeni a szerb hadsereg támadásaitól. A szerbek 1995 júliusában Srebrenicában nyolcezer bosnyák civilt mészároltak le, majd augusztus 28-án 41 ember halálát okozó aknatámadást hajtottak végre az 1992 óta ostromgyűrűbe zárt Szarajevó piactere ellen.

A világszerte hatalmas felháborodást keltő vérengzések végül cselekvésre késztették a nemzetközi közösséget. Az ENSZ felhatalmazta a NATO-t, hogy hajtson végre légicsapásokat a Szarajevó és más védett övezetek elleni további szerb támadások megelőzése érdekében. Az 1995. augusztus 30-án kezdődött Megfontolt Erő (Deliberation Force) hadműveletben a NATO légiereje, illetve szárazföldön az ENSZ békefenntartó-erők (UNPROFOR) katonái vettek részt. A szeptember 20-ig tartó légi hadjáratban 15 ország 5000 katonája vett részt, s 400 szövetséges harci gép bombázta a szerb hadállásokat Szarajevó, valamint Gorazde, Tuzla és Banja Luka körzetében.

A 3515 légi bevetés során 1026 bombát dobtak le 338 szerb radarállomásra, harcálláspontra, lőszergyárra és raktárra, a célpontok több mint 80 százalékában súlyos károkat okozva. A szerbek légvédelmi állásai ellen a Tomahawk típusú rakétákat is bevetették. A szövetségesek csak az első napon szenvedtek el veszteséget, amikor a szerbek lelőttek egy francia Mirage 2000D harci gépet, személyzetét pedig foglyul ejtették. A mintegy 80 ezer fős szerb hadsereg 25-27 ezer katonája esett el, és mintegy 30 ezer civil is életét vesztette. A komoly veszteségeket elszenvedő szerbek szeptember 20-án elfogadták az ENSZ feltételeit, és megkezdték nehézfegyvereik kivonását Szarajevó környékéről.

A NATO beavatkozása komoly szerepet játszott abban, hogy a szemben álló felek végül tárgyalóasztalhoz ültek. A megbeszélések 1995. november 12-én az amerikai Daytonban kezdődtek meg, a több mint százezer életet követelő háborút az 1995. december 14-én aláírt párizsi szerződés zárta le. Ennek értelmében Bosznia-Hercegovina föderatív állammá alakult: a Bosznia-hercegovinai Föderáció az ország 51, a boszniai Szerb Köztársaság 49 százalékát foglalta el. Az egyezmény megvalósulását az ENSZ ellenőrzése mellett 60 ezer fős NATO-erő biztosította, később az IFOR helyébe a kisebb létszámú SFOR lépett, majd ezt váltotta 2004-ben az Európai Unió békefenntartó kontingense (EUFOR-Althea), melynek mandátumát 2014-ben hosszabbították meg. A misszióban Magyarország mintegy 150 fővel vállalt szerepet.

Bosznia-Hercegovina két entitásának külön alkotmánya, vezetése és parlamentje van, emellett működik a szövetségi kormány és parlament. A balkáni államban sok mindent újjáépítettek, de még mindig számos helyen láthatóak a háború nyomai.