A náci szimpatizánsok szemfényvesztője és családjának gyilkosa, Joseph Goebbels

2021. október 29. 12:25 MTI, Múlt-kor

A Rajna-vidéki Rheydtben, egy katolikus hivatalnokcsalád öt gyermeke közül harmadikként látta meg a napvilágot. Dongalába miatt nagyobb testi erőfeszítésre nem volt képes, az első világháború éveiben a katonai szolgálat alól is felmentették, ellenfelei később előszeretettel vontak párhuzamot a bicegő Goebbels és a patás ördög között. A testi hibája okozta kisebbségi érzést hallatlan igyekezettel próbálta ellensúlyozni, de sokáig csak kudarcok érték.

1921-ben doktorált német filológiából Heidelbergben, de írói álmai nem váltak valóra. Expresszionista, naplóformában írott regényét senki sem akarta kiadni, az újságírói munkából nem tudott megélni, ezért kénytelen volt banktisztviselői állást vállalni. 1923-tól haláláig vezetett naplójából nyomon követhető, ahogy a politikával kezdetben keveset foglalkozó, nagypolgári származású Goebbels egyre inkább a burzsoáellenes, nacionalista és antiszemita ideológia hatása alá került.

A nemzetiszocializmus iránt 1924-ben kezdett érdeklődni, amikor az elvetélt müncheni sörpuccs utáni pert Hitler saját eszméinek propagálására használta fel. A Führer karizmájától megbabonázott Goebbels a náci párt (NSDAP) 8762-es számú tagkönyvének tulajdonosa és egyik területi ügyvivője, helyi lapjának szerkesztője, majd a párt antikapitalista „balszárnyát” vezető Gregor Strasser titkára lett.

A Mein Kampf áttanulmányozása után magáévá tette Hitler álláspontját, mely szerint a marxizmus zsidó doktrína, és a németségre leselkedő legnagyobb veszély. 1926-ban cserbenhagyta korábbi pártfogóját, és nyíltan Hitler mellé állt, aki berlini Gauleiterré (körzetvezetővé) nevezte ki. Goebbels szívós szervezőmunkája következtében vált a főváros körüli korábbi vörös övezet a nácik szavazóbázisává.

1928-tól a parlament, a Reichstag tagja, országos propagandavezető lett. A weimari demokrácia szétverése, a pártállam megvalósítása érdekében ő teremtette Hitler alakja köré a Führer-mítoszt, alakította ki a pártünnepek és demonstrációk koreográfiáját, továbbá ő „állította színre” az 1936-os berlini olimpiát is. Személyesen tervezte a plakátokat, írta és cenzúrázta az újságcikkeket, irányította az utcai zavargások szítását és a politikai agitációt, amely milliós tömegeket vonzott a nácikhoz.

1931-ben megnősült, felesége – aki a nürnbergi törvények értelmében gyaníthatóan zsidónak minősült volna, ha rá is alkalmazzák a jogszabályt – hat gyermeket szült neki.

Az 1933-as náci hatalomátvétel után a Nemzeti Közfelvilágosító és Propagandaminisztérium, valamint a Birodalmi Kultúrkamara vezetője lett, ő ellenőrizte a sajtót, a rádiót, a színházat, a filmet, a zenét és a képzőművészetet. Személyesen vezette a baloldali, liberális és zsidó szerzők könyveinek első nyilvános elégetését. A modern propaganda számtalan módszerét dolgozta ki, s ezeket később – hatásmechanizmusukat megtartva – sokan és sokszor alkalmazták.

Hitler legközelebbi munkatársai közé tartozott, Führerét áhítattal csodálta, mint egyszer írta: „Meghajlok politikai zsenid előtt.” Jóllehet Hitler egyes ügyekben sokszor hiányosan vagy csak utólag tájékoztatta, feltétlen lojalitásán ez egy fikarcnyit sem változtatott, készséggel követte a Führer utasításait.

Pályafutása 1937-38-ban bicsaklott meg, amikor túl közeli kapcsolatba került Lída Baarova cseh filmszínésznővel, akiért még családját is majdnem otthagyta. Hitler rosszallása miatt ezt nem tette meg, de befolyása érezhetően csökkent. Propagandája a második világháború elején a német csapatok dicsőségét zengte, de a győzelmek idején erre nem volt különösebb szükség.

A sztálingrádi és afrikai kudarcok után jött el újra az ideje, amikor a kitartó ellenállás hirdetésének, a vereségek győzelemmé alakításának mesterévé vált. Történelmi és egyéb párhuzamokkal, „örök” törvények kieszelésével, a titkos csodafegyverre tett utalásokkal tartotta folyamatosan ébren a németekben a győzelem reményét.

„Minden eszköz helyénvaló, ha eredményt hoz” – vallotta. 1943 februárjában tartott beszédével a tömegek fanatizálásának iskolapéldáját mutatta be. Tények helyett vágyálmokra épített, a csodafegyverre és a szövetségesek közti szakításra, manipulált tudósításokban számolt be a részsikerekről, a „frontok kiegyenesítéséről”, a „rugalmas elszakadásról”.

A Hitler elleni 1944. július 20-i merénylet után, augusztus 25-én meghirdette a „totális háborút”, melynek teljhatalmú birodalmi felelőse lett. Teljes mozgósítást rendelt el, megnövelte a munkaidőt, lerövidítette az oktatást, de a háború menetét ezzel sem lehetett megfordítani.

A vezére mellett végsőkig kitartó Goebbels 1945 áprilisában egyetlen náci vezetőként költözött családostul a berlini Führer-bunkerbe. Hitler április 30-i öngyilkossága előtt végrendeletében őt jelölte ki utódának, ezért kereste is a kapcsolatot a szovjetekkel. Ők azonban tárgyalás helyett feltétel nélküli megadást követeltek, s másnap Goebbels és felesége morfiuminjekcióval megölték valamennyi gyermeküket, majd maguk is öngyilkosságot követtek el.

Haláláig vezetett naplója a korszak különleges dokumentuma, rávilágít gondolkodásmódjára, a náci vezetők viszonyaira és Hitler terveire. Az utókorra négyezer kéziratos és 16 ezer gépelt oldal maradt, ezeket különböző helyeken találták meg, magyarul 1994-ben jelent meg belőlük válogatás.