A muszlim és keresztény hatalmak közt lavírozva szedték áldozataikat a hírhedt asszaszinok
2021. augusztus 1. 17:00 Múlt-kor
Végjáték
A nizáriták államának a végét elsősorban az hozta el, hogy a politikai viszonyok radikálisan megváltoztak. Möngke mongol nagykán (1251 – 1259) elhatározta, hogy befejezi Ázsia nyugati felének a meghódítását, és 1253-ban ebből a célból küldte el Hülegüt, a fivérét.
A mongoloknak éppen útba estek az asszaszinok várai, és a nizáriták dolgát az is nehezítette, hogy az új nizárita iszmáili imám, Rukn al-Din mindössze egy éve uralkodott, és még fiatal volt.
A mongol veszélyt felismerve elfogadta Hülegü minden követelését, ám a mongol vezérben, muszlim tanácsadói miatt, nem alakult ki túl megnyerő kép az asszaszinokról. Ezért megostromolta és elfoglalta Alamutot. Az imám életét először meghagyta, majd levelet íratott vele az asszaszin parancsnokoknak, hogy adják fel az általuk birtokolt erődöket. Miután ezt megtette, és a perzsiai várak meghódoltak, megölette Rukn al-Dint, és ahol csak lehetett, lemészárolták a nizáritákat.
Az önállóbb szíriai asszaszinok azonban megtagadták az engedelmességet, és még néhány évtizedig kihúzták a történelem viharaiban. A mongolokat az Egyiptomban hatalomra kerülő mamelukok állították meg 1260-ban. Hamarosan kiterjesztették a befolyásukat Szíriára is, az utolsó asszaszin erőd 1273-ban hódolt be a mamelukoknak.
A mongolokkal ellentétben azonban a mamelukok (majd később a területet meghódító oszmánok is), toleránsan viszonyultak a nizáritákhoz, és nem akadályozták a vallásuk gyakorlását, lehetővé téve azt, hogy a nizárita iszmáilizmus mind a mai napig tovább éljen.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
