A matematikán kívül nem volt jó tanuló Albert Einstein

2019. március 14. 13:04 MTI

Ulmban látta meg a napvilágot. Mivel csak későn tanult meg beszélni, sokáig azt gondolták róla, hogy értelmileg visszamaradott. A gimnáziumban csak a matematika érdekelte, rossz tanuló volt. A tudomány leghíresebb bukott tanulóját tanára így bocsátotta útjára: „Soha nem viszed semmire, Einstein.”

Később a zürichi műszaki egyetemen tanári diplomát szerzett, és a Svájci Szabadalmi Hivatal előadója lett. A tudományos világtól távol, gyakorlati megfigyelései nyomán kezdte kidolgozni korszakalkotó elméleteit. 1921-ben, immár tekintélyes berlini kutatóként megkapta a fizikai Nobel-díjat, de a közhiedelemmel ellentétben nem az akkoriban még vitatott relativitáselméletért, az indoklásban fényelektromos törvénye és elméleti fizikai munkássága szerepelt. Hiába ünnepelte azonban a tudományos világ, a német antiszemiták célkeresztjébe került, főként azt követően, hogy csatlakozott a cionista mozgalomhoz.(Életében a vallás nem játszott meghatározó szerepet, de zsidóságát mindig vállalta.)

Hitler hatalomra jutásakor Kaliforniában tanított, többé nem tért haza. Az egész életében demokratikus érzelmű tudós 1940-ben felvette az amerikai állampolgárságot, haláláig a Princeton Egyetem professzora volt.

Tudományos munkássága röviden így foglalható össze: 1905-ben jelent meg négy cikke, amely alapjában változtatta meg az addigi világképet. Az első elméletileg magyarázta meg a folyadékokban lebegő szemcsék véletlenszerű hőmozgását. A második felvetette, hogy a fény különálló kvantumokból (fotonokból) áll, amelyeknek a hullámjelleg mellett részecskékre jellemző tulajdonságai vannak. A harmadik kimondta a tömeg és az energia egyenértékűségét (E=mc2), a negyedik szerint ha a fény sebessége minden vonatkozási rendszerben azonos, akkor az idő és mozgás is viszonylagos a megfigyelőhöz képest (a speciális relativitáselmélet általánosította a newtoni mechanikát).

1913-ban dolgozta ki az általános relativitáselméletet. Eszerint a természeti törvények leírására bármely vonatkoztatási rendszer alkalmas, bármilyen is mozgásállapota. Később megállapította, hogy a gravitáció nem erő, hanem a téridő görbülete, amelyet a tömeg jelenléte idéz elő.

Élete végén egységes térelméletet, az univerzumot leíró világtörvényt kívánt felállítani, ami ugyan nem sikerült, de Werner Heisenberg ekkor ismerte fel, hogy az elemi részecskék helyét és sebességét nem lehet egyszerre meghatározni. Einstein ezt az elvet nem fogadta el, úgy vélte, hogy „Isten nem szerencsejátékos”.

Bár elméleteit nagyon kevesen értették meg, a közvélemény szemében ő lett "a" tudós. Ráadásul megfelelt a szórakozott tudósról kialakult képnek is: kiválóan hegedült, és még hírnevének tetőfokán is harmadosztályú vasúti kocsin közlekedett, hóna alatt a hegedűvel. 1955. április 18-án halt meg Princetonban.