A magyar jogot megkerülendő, ausztriai nemesekként ítélték el a Wesselényi-összeesküvés résztvevőit
2020. április 30. 08:37 Csernus Szilveszter
A második próbálkozás
Az összefogás vallási akadályait Rákóczi Ferenc (felesége, Zrínyi Ilona révén Zrínyi Péter veje) az 1669. áprilisi pataki egyezménnyel hárította el, amely teljesítette a református nemesek követeléseit, átmeneti vallásbékét hozva a Felvidéknek.
A törökök elfoglalták Krétát is, így erejük bevethetővé vált (igaz, azzal később inkább Lengyelországra támadtak), és bár a szervezkedők újabb követeket küldtek Isztambulba, Zrínyi és a boszniai pasa kölcsönös portyázásokkal gyengítették egymást.
A lengyel szál is elszakadt: a királyválasztáson Wisnyovecki Mihály személyében Habsburg-barát királyt választottak a lengyel nemesek.
Mindez nem rettentette el Rákócziékat, Tattenbach Erasmus stájerországi főúr csatlakozásával az Ausztriába való betörés is kilátásba került. Ám Tattenbachot árulás következtében még 1669 folyamán elfogták.
Gramonville francia követ királya utasításának megfelelően kettős játékot űzött: nem akarta kirobbantani a felkelést, mert Lipótot nem kívánta maga ellen fordítani, ugyanakkor gyengítette is riválisát, mivel egy ízben 6000 forintot adott a főuraknak.
1670. március 12-én a tettek mezejére léptek az összeesküvők: Zrínyi Péter bánként hadba hívta a horvát nemeseket az ország védelmére hivatkozva, míg Frangepán Ferenc is katonaságot toborzott.
A horvátországi mozgalom szinte magától elbukott: bár Zrínyi és Frangepán kezére került majdnem egész Horvátország, a nemesek passzívak maradtak, és a képzett császári katonaság könnyen megfutamította a két horvát-magyar főúr seregeit és a melléjük állt kevés határőrt. Zrínyi már március 25-én követet küldött Bécsbe tárgyalni, akihez nem sokkal később a bán fia, Zrínyi Antal csatlakozott.
Április 9-én Rákóczi Sárospatakon is kirobbantotta a felkelést, mindjárt három vármegyét maga mellé állítva és Kassát ostrom alá véve.
A magyar-horvát Habsburg-ellenes felkelés Magyarországon nagyobb erőket tudott mozgósítani. Közben Zrínyi es Frangepán nem láttak más lehetőséget: a felvidéki harcok kirobbanása után kiverték őket Csáktornyárol és egyenesen Bécsnek vették az irányt, bízva Lipót kegyelmében. Lipót ekkorra már megfosztotta Zrínyit báni címétől és még áprilisban hűtlenné nyilvánította Rákóczit.
Zrínyiék már Bécsben voltak, amikor Rákóczi Ferenc és a melléállt nemesek Gombásnál megverték a császári katonaságot. A bécsi udvar nem késlekedett: Lotharingiai Károlyt 10 ezer fős reguláris katonasággal indította útnak a Felvidék megtisztítására.
Rákóczi már májusban meghátrált, míg az addig Bécsben vendégként lakó Zrínyit és Frangepánt őrizetbe vették és megkezdték kihallgatásukat.
Legutoljára az özvegy Wesselényiné által védett Murány vára adta meg magát augusztus 9-én. Szeptemberben várában letartóztatták, majd Bécsbe hurcolták Nádasdy Ferencet, míg Frangepánt és Zrínyit Bécsújhelyre vitték. A főkolomposok perét Ausztriában készítették elő, a többi felkelő részére pedig rendkívüli bíróságot hoztak létre Pozsonyban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
