A legkisebb sértésért is kivégeztette alattvalóit „Afrika Napóleonja”
2020. március 17. 16:55 Múlt-kor
Szüntelen háború
1816-ban Saka édesapja meghalt, és törvényes születésű féltestvére, Szigudzsana lépett a helyébe a zuluk uralkodójaként. Dingiszvajo nagy számú harcost bocsátott Saka rendelkezésére, aki megpuccsolta és megölette féltestvérét. Saka a zuluk vezetője lett, azonban vazallusa maradt Dingiszvajónak, ráadásul törzse mindössze 1500 fővel az egyik legkisebb létszámú volt a térségben.
Mentora és ura azonban alig egy év múlva, 1817-ben életét vesztette a csatamezőn a ndvandve törzs elleni küzdelemben. Saka a vezérük nélkül maradt mthethvákat is saját zászlaja alá hajtotta, továbbá bosszút esküdött a ndvandve törzsfőnök, Zvide ellen.
A következő év során Saka egyre nagyobb létszámú seregével győzelmek sorozatát aratta a ndandve törzs felett, amivel egyre nőtt a tekintélye a szomszédos törzsek körében, egyre szélesebb szövetségek lehetőségét biztosítva.
Újdonság volt Saka politikájában az is, hogy a legyőzött törzsek tagjait a sajátjai közé fogadta, hátrányos megkülönböztetés nélkül – seregének vezetői érdemeik, és nem származásuk alapján jutottak pozícióhoz.
Saka azonban már fiatalon is kegyetlenségéről volt ismert, és egyre több törzs felett uralkodva valóságos zsarnokká vált. A legapróbb sértésért is képes volt halálra ítélni alattvalóit – ez jelenthetett bottal agyonverést és lándzsával való ledöfést, de a nyak kitekerését vagy karóba húzást is.
A Jóreménység foka felől északra terjeszkedő európaiakkal Saka jó viszonyt ápolt, és kereskedett velük – településeik ekkoriban még nem közelítették meg a zulu területeket.
A britekkel egyezséget kötött az Indiai-óceán partján Port Natalnál – a mai Durban városa – egy település létrehozására, azonban a gyarmatosítók nem jelentettek veszélyt birodalmára.
A fehérekkel való konfliktusok Saka halála után kezdődtek, először a brit terjeszkedés elől észak felé vándorló búrokkal.
A harcos király mintegy negyedmillió ember felett uralkodott tíz éven át. 50 000 harcost is fegyverbe tudott szólítani, ha a szükség úgy hozta, és egyes becslések szerint állandó hadakozása mintegy kétmillió ember életébe került – a térségbeli népességcsökkenés tette részben lehetővé a gyarmatosítást is.
Nagy törést okozott Saka életében édesanyja 1827-es halála. Sokak szerint teljesen megőrült: megtiltotta a földművelést és a tej mindennemű felhasználását egy teljes évre, az éppen gyermeket váró párokat pedig kivégeztette.
Talán ez lehetett az oka annak is, hogy fiatalabb féltestvére, Dingaan (vagy Dingane) 1828-ban egy estén jól előkészített csapdába csalta és megölte Sakát. A hajdani király testét jelöletlen sírba temette, megölette a hozzá hű zulukat, és maga ült a trónjára.