Olykor közösülni is kellett „szakértők” előtt a kora újkori francia válóperek során
2018. október 12. 08:36 Múlt-kor
A kora újkori Franciaországban a házasság felbontása ritkaságszámba ment – szinte kizárólag a tehetősebbek számára volt elérhető opció, és az ő esetükben is csak rendkívüli módon: az egyetlen ok, ami miatt egy nő elválhatott a férjétől, az annak impotenciája volt.
Az egyház szemében a házasság célja az utódok létrehozása volt, és az erre való képtelenséget az egyház elleni véteknek minősítették. A 16. és 17. században ezáltal Franciaországban bűncselekménynek is számított. Az első olyan dokumentált esetek, amelyekben impotencia miatti válóper indult, a 14. századból valók. Itt jelent meg először a vád bizonyításának módszere, amelyet később is használtak.
Miután az elégedetlen feleség előadta panaszát a bíróság előtt, a vádlottat megvizsgálták a (nőtlen) papok, valamint sebészek és bábák is. E vizsgálat a vádlott nemi szervére vonatkozott: megvizsgálták színét, alakját, és a herék számát – a férj csak reménykedhetett a kíméletes bánásmódban. Különféle próbáknak is alávetették: képes volt-e az erekcióra, tudott-e parancsra ejakulálni, képes volt-e az egészséges teljesítményre, vagy a gyermekek ígérete nélkül kényszerítette feleségét közösülésre?
A párizsi pamfletek (a bulvárhírek korabeli forrásai) előszeretettel számoltak be az éppen zajló perekről. Ennek eredményeképpen a nemesség széles körben tárgyalta a megvádolt férfi magánéletét, megalázó helyzetbe hozva őt. Ha a bíróság impotenssé nyilvánította a férfit, egyetlen lehetősége volt a fellebbezésre: az úgynevezett „gyűlés előtti próba”.
A próba semleges helyen zajlott, ahol „szakértők” előtt kellett teljesítenie a férfinak, feleségével együtt. A „szakértők” döntése végleges volt. Két dokumentált eset van, amelyek bemutatják az ilyen ügyek menetét a francia nemesség körében: az egyik Gesvers márkijának pere volt a 18. században, a másik pedig Langey márkijáé a 17. században.
Gesvers márkiját felesége házasságuk harmadik évében vádolta meg impotenciával. A márki átesett a fent leírt átvizsgáláson, melynek során a jelenlévők tanúsították, hogy képes az erekcióra, ennek ellenére azonban amellett döntöttek, hogy impotens – a korabeli tudomány szerint a helyzet nem volt ellentmondásos. Gesvers márkiját a további megaláztatástól és a válástól egyedül felesége váratlan halála mentette meg.
Langey márki ügye ezzel szemben eljutott a hírhedt próbáig, ráadásul saját kérésére. Az első vizsgálat során a bizottság megállapította, hogy a férfi egészséges nemi szervrendszerrel rendelkezik, és az ügy itt akár befejezettnek is lett volna tekinthető. Langey márkija azonban becsülete megvédése és jó hírneve visszaszerzése érdekében követelte a „gyűlés előtti próbát”. Amikor azonban erre sor került, tisztázatlan okokból kifolyólag nem volt képes közösülni feleségével a „szakértők” előtt. A válást akaró feleség nagy örömére ezért impotenssé nyilvánították a márkit, és felbontották a házasságot.
Habár napjainkban az ilyen jellegű bizonyítási eljárások elképzelhetetlenek, a középkori és kora újkori jogrendben megvolt a helyük, mivel az egyház törvényei szerint a gyermekek nemzése volt a házasság célja. Nem csupán a férfiak ellen lehetett ezt az elvet fordítani: habár a pápa nem volt hajlandó felbontani a házasságot, VIII. Henrik angol király azzal indokolta első feleségétől, Aragóniai Katalintól való válási szándékát, hogy házasságuk gyermektelen maradt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
