A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
2020. március 23. 16:53 Múlt-kor
Ritka megoldás
1285-ben John szokatlanul kedves gesztust tett: formális dokumentumban jelentette ki, hogy Margaretet a továbbiakban Willam gondjaira bízza, a nő minden tulajdonával együtt.
A kedvesség nem volt ingyen – a Margaret tulajdonát képező földek – amelyeket vele együtt átadott – első öt évi bevételeit egy összegben magának követelte, a későbbiekben Margaret és esetleges további gyermekei rendelkezhettek velük.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/cabc38b0df2e8e8e1cf1e4d55e411bd6.jpg)
Egy férjes asszonynak nyíltan egy másik férfival élni merőben szokatlan megoldás volt, és nem is nyerte el mindenki tetszését. Margaret és William összeköltözését követően több mint tíz évvel – vélhetően egy rosszakaró feljelentése nyomán – külön-külön megvádolták őket házasságtöréssel, Margaretet 1296-ban, Williamet 1298-ban. Történetük itt vesz újabb érdekes fordulatot.
A házasságtöréssel vádolt embereket rendszerint egyházi bíróság elé citálták, azonban az ilyen szexuális jellegű bűnök egyik sajátossága volt, hogy közvetlen bizonyíték – például ha a párost rajtakapják a tiltott aktuson – hiányában igen nehezen voltak bizonyítottnak tekinthetők.
Mind Margaret, mind William esetében felmentő ítélet született annak ellenére, hogy a körülöttük élők tisztában voltak a helyzettel. Ez egyetlen módon volt lehetséges: a szomszédok támogatták őket.
Mind a nő, mind a férfi esetében meghallgatásra került számos tanú, akik eskü alatt kijelentették, Margaret és William nem élnek bűnben.
Habár korántsem ez az egyetlen példa a történelemben arra, hogy nyilvánvaló tényeket tagadjanak meg emberek egy bírósági eljárásban, kétségtelen, hogy a páros igencsak közkedvelt lehetett, ha ennyi támogató hangot maguk mellé tudtak állítani.
A tanúk a maguk lelkiismeretét az erdőben kidőlő fa hasonlatával nyugtathatták: ha nem látták a párost közösülni, honnan tudhatták, hogy az egyáltalán megtörtént?
A párt feljelentő személy bizonyára bosszús volt a kétszeres kudarc után, több lehetősége azonban nem maradt: nem sokkal William 1298-as felmentését követően Margaret férje, John elhunyt, így minden akadály elhárult Williammel való házassága elől, amelyet még abban az évben megkötöttek.
Rendkívül kevés hasonló esetről tudni a középkorból, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne fordultak volna elő. Egy ilyen egyezséget egyik félnek sem volt előnyös nyilvánosságra hoznia: ha a fent említetthez hasonló bírósági eljárásra sor került, a pozitív kimenetel egyáltalán nem volt biztos.
Margaret esete azonban nem csak amiatt különleges, hogy fennmaradt írásban: ő és törvényes férje rendkívül jó viszonyban lehettek azt követően is, hogy házasságuk tönkrement.
John maga sem házasodhatott újra (bár hasonlóan ő is élhetett „bűnben” más nővel, erről nincs információ), így egyetlen törvényes gyermeke, birtokainak örököse Margarettel közös fia maradt, aki a feleségével együtt elköltözött tőle.
Mindennek tetejében fel kellett vállalnia a „felszarvazott férj” szerepét egy olyan közösségben, ahol ennek a mainál valószínűleg sokkal nagyobb jelentősége volt. Bár a részletek már nem fognak kiderülni, kijelenthető, hogy kettejük viszonya minden korban igen kivételesnek számítana.