A kötéltáncos elefántoktól a rendőrséget helyettesítő kutyákig – hat meghökkentő tény az ókori Róma állatairól
2018. március 12. 19:22
Honnan érkeztek a házimacskák?
Általánosan elfogadott tény, hogy a macskákat először Egyiptomban és Mezopotámiában háziasították, és kereskedelem vagy az e régiókból utazó emberek révén juthattak el Európába. Pompejiben az előkerült macskacsontok száma igen alacsony – szó szerint egy maréknyi –, és a városban elpusztult élőlények gipszöntvényei között sem találni macskákat. Feltételezhető, hogy ebben a vidéki városban Kr. u. 79-ben még nem volt divat a macskatartás, de Rómában ekkor már létezhetett. A későbbi római régészeti lelőhelyeken, mint például Nápolyban, lényegesen több macskacsontot találni. A leletanyag alapján a 4. századra pedig már meglehetősen gyakorivá váltak a macskák szerte a birodalomban.
Csakúgy, mint a házőrző és vadászkutyák esetében, lehetséges, hogy a rómaiak főként egerek és patkányok leölésére tartották a macskákat házaikban, boltjaikban és nyilvános helyeiken, és csak másodsorban tekintették őket házi kedvencnek. Míg sok kutya nevét ismerjük római feliratokról, egyetlen macskanév sem ismert, ami talán utalhat kedvencként való népszerűségükre, pontosabban annak hiányára a korban. A macskák otthoni körülmények közötti képi ábrázolása aránylag ritka. A meglévő példákon általában a macskák vadászösztönei vannak kiemelve, nem pedig a békés és szerető természetük. Talán a leghíresebb ilyen kép egy padlómozaik Santa Maria Capua Veteréből, amely ma a nápolyi régészeti múzeumban található. Egy madáritató alatt vadászó macskát ábrázol, amely egyik mancsát kieresztett karmokkal megemelve fúj kiszemelt áldozataira, két papagájra és egy galambra, támadásra készen. Egy másik ismert mozaikpanelen Pompejiben az úgynevezett faun házában egy halott vadmadarat, talán fürjet a szájában tartó macska található. A macskás jelenet alatt két kacsa, egyéb madarak és tengeri halak szerepelnek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
