A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
2022. február 20. 07:38 Kulcsár Ádám
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a középkor és a kora újkor éveiben szinte bármibe bele lehetett halni. Többek között a higiénia hiányának, az orvostudomány fejletlenségének és a természet közelségének következtében akár egy karcolás is életveszélyes lehetett. A középkorra gondolva a legtöbben a háborúk és az erőszak szülte veszedelmeket szokták kiemelni, mi a korabeli mindennapok hét legnagyobb és legkülönösebb veszélyét gyűjtöttük össze.
Végzetes gyermekjátékok
Különféle becslések szerint a középkor évszázadaiban a gyermekek 20–30 százaléka hunyt el, mielőtt betöltötte volna a hétéves kort. Számos módon érhette őket a halál a pestistől, a kanyarótól és szamárköhögéstől kezdve a gyomorfertőzéseken át a különféle játékokig és mindennapi élethelyzetekig. A nemesi származású – egyébként a parlamentbe is behívott –, mindössze hétéves George Dacre 1569 májusában egy falóval játszott, amely oldalra dőlve agyonnyomta. Nem kevés olyan halálesetről szólnak a feljegyzések, amikor a lurkók virágszedés vagy sárban dagonyázás közben túl közel merészkedtek valamilyen álló- vagy folyóvízhez, óvatlanságukban beleestek és megfulladtak. Az ötéves Nicholas Braunche ennél még szörnyűbb halált halt: az eleven gyermek futkározás közben felkapott egy kést a konyhaasztalról, majd elszaladt vele. Öccse bölcsőjének lábában azonban megbotlott, és torkon szúrta magát. Egy Tudor-kori kétéves gyermek halálát egy két hónapos csikó patái okozták, míg egy hasonló korú fiúcska egy kislibát igyekezett elkapni az udvaron, a hátsó tóba gázolva a liba továbbúszott, a gyerek viszont megfulladt. Volt, hogy a városfal tetején fogócskázó gyermekeket sodorta le a szél a több mint tízméteres mélységbe, és gyakran az sem ért jó véget, ha a felnőttek munkaeszközeivel – mint például kasza, kard, íj vagy kalapács – kezdtek el játszadozni az ifjoncok. Számos áldozatot követeltek a lovas szekerek, a megbokrosodott igavonók és a vízzel teli edények is.
Gyilkos sertések
A középkorban a húsukért nevelt disznókat általában nem istállóban, hanem az extenzív állattartásra jellemző körülmények között tartották, ami azt jelentette, hogy a sertések gyakorta jelentek meg a legelőkön, az erdőkben, de a nagyvárosokban is, így pedig az emberek is jóval többször találkozhattak velük, mint manapság. Meglepően gyakran fordult elő, hogy ezek a találkozások halálos kimenetelűek voltak.
Több olyan esetet feljegyeztek, amikor a gyermekek a disznók áldozataivá váltak. A borzasztó tragédiát követően meglehetősen bizarr módon a sértettek a késő középkorban még jogi eljárást is kezdeményezhettek az elkövetőkkel szemben. Angliában az ilyesfajta ügyek ritkának számítottak, Franciaországban azonban gyakoribbak voltak. A perek általában a sertések halálra ítélésével végződtek. 1494. június 14-én a Francia Királyság területén fekvő Clermontban letartóztattak egy disznót, mert „megfojtott és megcsonkított egy bölcsőjében fekvő kisgyereket, Jehan Lenfant […] marhapásztor és felesége, Gillon kisfiát.” Miután a bírák számba vették a bizonyítékokat, akasztás általi halálra ítélték az ekkor épp egy apátsági börtönben raboskodó állatot.
Nem csupán a gyermekekre voltak veszélyesek a sertések. A francia Fülöp herceg halálához közvetetten járult hozzá egy disznó. VI. (Kövér) Lajos király fia 1131-ben társaival éppen Párizsban, a Szajna mentén lovagolt, amikor lova megbotlott egy, a folyó partján fekvő trágyahalomból váratlanul kiugró, fekete disznóban. A társuralkodóként Franciaország élén álló herceg olyan szerencsétlenül zuhant a földre, hogy sérüléseibe másnapra belehalt.
A teljes cikk a Múlt-kor magazin 2021 téli számában olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
