A közeli kocsmákból érkező sört fogyasztotta az előadások alatt a Globe közönsége
2024. október 7. 18:05 Múlt-kor
Szórakoztatás felsőfokon
Az előadásokat gyakran maguk a színészek írták, a szövegek szerzői jogát pedig kiadóknak és vállalkozóknak adták el. A műsorok nem tartottak tovább 2 óránál, ezalatt azonban tartalmasan szórakoztak a nézők. Az előadásokban egyszerre volt jelen humor és dráma, szerelmes jelenetek és vérfagyasztó gyilkosságok, a színészek pedig történelmi személyek, mitológiai alakok és bohócok bőrébe bújtak.
A Globe színház a Temze partján, 1612 körül. A híres színház 1613-ban égett le egy, a színpadon elsütött ágyú okozta tűzben.
A legrangosabb szerepek közé tartoztak a női karakterek: „11-12 éves kisfiúkkal játszatták el ezeket a szerepeket, még ha számunkra nehéz is elképzelni, hogy játszhat el egy gyerek olyan figurákat, mint például Lady Macbeth” – meséli Molinari. „A fiatalokból álló színészcsoportokat valószínűleg folyamatosan kihasználták, a felnőttek között azonban gyakorolhatták a színészmesterséget.”
A színházakban állatviadalokat is tartottak, általában kutyákat eresztettek rá egy megláncolt medvére (amelyet később – ahogy a Rose-nál talált csontok bizonyítják – meg is etettek velük). A szórakozónegyed mai szemmel nézve nem volt túl bizalomgerjesztő: arénák, színházak és kocsmák sorakoztak egymás hegyén-hátán. Talán ez is közrejátszott abban, hogy előadás alatt megszokottá vált az evés-ivás.
Kocsma vagy színház?
Bár a színházakban nem volt toalett, előcsarnok, vagy büfé, cserébe a közeli kocsmákból hatalmas adagokban érkezett a sör és az inasok által felszolgált bőséges étel.
„A Rose feltárásakor talált edények 40%-a konyhai vagy szervírozó tányérokból, 12%-a kancsóból (amiből sört vagy bort kínáltak), 24%-a pedig korsókból és csészékből áll” – magyarázza Bowsher. „Egy 1615-ben kelt levélben az áll, hogy az ale-t (az angolok sötét sörét) fogyasztók hangoskodása volt a leggyakoribb jelenség a színházakban.”
Mindez persze nem segítette a színészek koncentrációját, akik jóformán csak a mimikájukra hagyatkozhattak előadás közben. Az Erzsébet-kori színházak díszlete ráadásul csak a feltétlenül szükséges elemekből állt, a jelmezekre viszont nagy hangsúlyt fektettek.