A Közel-Kelettől Angliáig végigkalandozta a világot az utolsó viking király
2022. február 28. 16:03 Múlt-kor
Norvégia királya
Egy évvel később, 1047-ben Magnus meghalt, végső rendelkezése szerint pedig Norvégiát Harald, Dániát pedig Sven kapta meg. Utóbbi Magnus vetélytársa volt korábban a dán trónért. Harald azonban nem kívánt belenyugodni a döntésbe, és hosszas háborút indított Sven ellen.
A harc éveken keresztül elhúzódott, de nem területszerző háború volt, hanem portyák sorozata. Harald alighanem szívesen elfoglalta volna Dániát, de az emberei inkább fosztogattak, ennek esett áldozatul az egyik legismertebb viking kereskedelmi központ, Hedeby is. A döntő ütközetre 1062-ben került sor a tengeren. Harald erői győztek, de rettenetes áldozatok árán, így a norvégok és a dánok inkább békét kötöttek.
Hiába zajlottak azonban a szakadatlan háborúk, a Norvég Királyság a belső békének köszönhetően fejlődésnek indulhatott. Harald házassággal biztosította az egyik legerősebb klán hűségét, majd a dánokkal vívott háborúk után leverte az északi tartományok lázadását. Emellett értékálló pénzt veretett, és Kijevből, valamint Bizáncból egyházi személyeket hívatott, hogy folytassák a keresztény térítést.
Az utolsó vállalkozás
Harald azért is zárta le a dániai konfliktust, mert igényt formált Anglia trónjára. Angliát ugyanis Magnus is a magáénak tekintette. Amikor Hitvalló Eduárd angol király meghalt, és Harold Godwinson foglalta el a trónt, a norvég király szövetkezett az új uralkodó fivérével, Tostiggal, akitől elvették Northumbriát.
Az invázióhoz magával vitte Elisivet, és a fiát, Olafot is, míg Norvégiát az idősebb fiára, Magnusra hagyta a hadjárat idejére. Szövetségesének megnyerte még a skót király, III. Malcolm támogatását is. Kezdetben sikerek övezték a vállalkozást, mivel Northumbria összegyűjtött erőit Yorktól nem messze legyőzték, és a város is megadta magát. Csakhogy addigra az angolok új királya már a közelben járt, ezért a sereg harmadát a hajóknál hagyva Harald elindult Stamford Bridge-hez, hogy ott csatára kényszerítse ellenfelét.
Az angol had azonban túlerőben volt, ráadásul a támadók a páncélzatuk nagy részét a hajóknál hagyták. Harald ennek ellenére csatát vállalt, ám hosszú küzdelem után végül vereséget szenvedett. A norvégok királya állítólag már a csata elején elesett, amikor nyíllal lőtték át a torkát. Halálával az angliai viking támadások korának is leáldozott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
