A korabeli Magyarországról is képet ad Árpád-házi Margit szentté avatásának folyamata
2021. szeptember 7. 16:01 Halmágyi Miklós
Mikor is halt meg Szent Margit?
A 750. évforduló megünnepléséhez tudnunk kell, mikor is távozott ebből a világból a szent életű királylány, vagyis mikorra esik az ő mennyei születésnapja. Forrásaink egy része 1271-re, mások 1270-re teszik Margit halálának évét. A pontos nap tekintetében sincs egység a források között: régi legendája alapján január 19-re tehető a halála, más legendák szerint Szent Priszka napján, vagyis január 18-án hunyt el.
Azt is megtudjuk egy tanúvallomásból és a régi legendából, hogy Margit szombaton, pontosabban a szombat és vasárnap közti éjszakán halt meg. Január 18-a 1270-ben éppen szombatra esett. A halálozási év meghatározásában segítségünkre van még egy adat. 1270-ben lett Magyarország uralkodója V. István, Margit fivére. Ebben az évben oklevelet adott ki a szigeten levő apácakolostor számára. Oklevelében saját lányát ugyan megemlítette, Margitot azonban nem, valószínűleg azért nem, mert Margit akkor már nem volt az élők sorában.
A fentiek alapján igazat adhatunk Dümmerth Dezsőnek, aki szerint Margit 1270. január 18-án távozott ebből a világból. A királylány születése 1242-re tehető, a tatárjárás idejére, amikor IV. Béla király és felesége, Laszkarisz Mária megfogadták: „ha leányuk születik, engesztelő áldozatként apácának adják a maguk és az ország megmeneküléséért.” Az 1270-ben elhunyt Margit így harminc évet sem élt. Nem ment férjhez Ottokár cseh királyhoz, amikor apja házasságkötésre unszolta: hű maradt égi Jegyeséhez.
Árpád-házi Margit szentté avatására csupán 1943-ban került sor. Ennek ellenére szentségének híre már halála után sokakat megmozgatott. Az őt közelről ismerők részletesen beszámoltak engesztelő, vezeklő, szent életéről.
Apácatársain kívül orvost, nemes urat és egyszerű embereket is találunk azok között, akik tanúskodtak a közbenjárására történt csodákról. A tanúk azonban nem kizárólag Margitról vallottak, hanem saját magukról is. A jegyzőkönyv lehetőséget ad nekünk, kései utódoknak arra, hogy megismerjük a korabeli emberek hitét, gondolkodásmódját, világképét.