A kitartás bajnokai – híres magyar olimpikonok
2016. augusztus 15. 14:06 Csernus Szilveszter
Ha olimpiai bajnokaink közül néhány nevet kellene kiemelni, bizonyára a bőség zavarába kerülnénk, ahogy a legnagyobb sikersorozatok közül is nehéz a választás. A Brazíliában zajló küzdelmek szünetében ismerkedjünk meg néhány olimpikonunkkal, akik nem mindennapi utat jártak be. Van köztük olyan, aki 28 év különbséggel indult el két olimpián és amellett még négy sportágban volt az ország legjobbjai között. Egyikük több mint hat olimpiai cikluson keresztül volt a világ tetején, míg másikuk három elveszített döntő után sem adta fel. Megismerkedhetünk egy sportlövővel is, aki elveszítette ügyesebbik kezét, de második olimpiáján előre megírta győzelmi beszédét, és bemutatjuk az egy olimpián (eddigi) legsikeresebb sportolónkat is.
A Dunában tanult meg úszni
Első bajnokunk nem egyszerűen csak azért említésre méltó, mert ő nyitotta meg – az azóta a háromszázhoz közelítő – aranyérmeseink sorát, de életútja és olimpián elért sikerei bármely más korszakban csodálatot érdemelnének. A születésekor a Guttmann Arnold nevet kapó fiú egy Galíciából a magyar fővárosba bevándorló zsidó kereskedősegéd fiaként elszegényedett családi körülmények között nőtt fel. Iskola mellett hajórakodóként segített apjának, ami abból a szempontból volt mérföldkő életében, hogy a dunai matrózoktól tanult meg úszni. Mikor már Hajós Alfréd néven beiratkozott a Királyi József Műegyetemre (a BME elődje), már Magyarország legjobb úszója volt.
Felkészülését nehezen tudta tanulmányaival összeegyeztetni: a millenniumi ünnepségek évében a Rudas langyos termálvizében edzett. Az athéni megmérettetésre, az I. Olimpiai Játékokra való elutazáshoz a tavaszi szemeszter közepén egy hónap szabadságot kért és végül kapott a mogorva Ilyosvay Lajos dékántól.
Az elsőéves hallgató 100, 500 és 1200 méteres úszásra nevezett be – akkor még nem különítették el az úszásnemeket, bárhogy lehetett úszni. A felújított játékokon a világon először tartottak olimpiai úszószámokat, ugyanis az nem tartozott a játékok sportágai közé. A Pireuszi-öbölben felsorakozók így az olimpiák ősi földjén (vagy inkább vízén) készültek a földkerekség első olimpiai bajnokát avatni 100 méteren. A csípős áprilisi időben a tenger mindössze 11 Celsius-fokos volt, ami a budai termálfürdőhöz viszonyítva igencsak feladta a leckét a budapesti építészhallgatónak.
Volt, aki a hideg miatt feladta a versenyt, azonban Hajós Alfréd mindenkit maga mögött hagyva elsőként csapott célba, így megszületett Magyarország első olimpiai bajnoki címe. Aki ismeri napjaink 100 méteres férfi gyorsúszásának időeredményeit, talán elképed Hajós 1 perc 22 másodperces ideje láttán, ám a magyar sportoló amellett, hogy amatőrként, szabadidejében készült a megmérettetésre, hideg, hullámzó tengervízben érte el sikerét. Említésre méltó, hogy az első újkori olimpián rendeztek úszószámokat külön matrózoknak is, amelynek 100 méteres döntőjében például 2 perc 20 másodperccel nyert a bajnok.
Hajósnak nem sok ideje volt ünnepelni, ráadásul a szervezés botlásának következtében nem tudott az 500 méteres gyorsúszás rajtjához odaérni. Az utókor bölcsességével azonban megállapíthatjuk, hogy talán jobb is volt így, ugyanis a szintén aznapi programban szereplő 1200 méteres táv közepe felé Hajós már-már azon gondolkozott, hogy feladja. Holott tanulva a 100 méteres versenyből, a hosszútávra már faggyúval kente be magát. De bátorságot merítve (és mert nem volt a közelben csónak, ami felvehetné) elúszott a célig, ahol ereje annyira fogytán volt, hogy ki kellett segíteni a mólóra. A zord körülményekre jellemző, hogy második helyezett görög sporttársára három percet vert rá. Hajós 18 perc 22 másodperces idejével lett a második magyar olimpiai bajnoki cím tulajdonosa.
Hajóst nemcsak a maroknyi magyar versenyző, de a sokezer néző is ünnepelte. A görög trónörökös, a későbbi I. Konstantin király (ő volt az, aki később ellenezte Görögország I. világháborús részvételét az antant oldalán) el is nevezte „magyar delfin”-nek, amelyet másnaptól már a görög sajtó is átvett. A díjátadón a zenekar az osztrák himnuszra kezdett rá, de aztán elhallgatott, az első magyar olimpiai csapat hét tagja így énekelve kezdett bele Kölcsey Himnuszába. A Gott erhalte nem utoljára hangzott el tévedésből 1918 előtti magyar bajnokavatás esetén, jóllehet tudjuk, hogy az Osztrák Császársággal közös volt a külügy, de a sportügy nem. Sőt, a Lajtán túl még Csehországnak (Bohémia néven) is sikerült külön olimpiai csapatot indítania 1900-tól – az Osztrák-Magyar Monarchia ebben tehát nem volt egységes.
Ma már furcsának hangzik, de Hajós nyakába egyszer sem került aranyérem: az első két újkori olimpián a bajnokok még ezüstérmet kaptak (a bronz a második helyezettnek járt). Az első aranyérmünket így Hajós utódja, Halmay Zoltán kapta, akit az 1904-es St. Louis-i olimpián avattak kétszeres bajnokká 50 és 100 yardos gyorsúszásban (második olimpiai bajnokunk, a diszkoszvető Bauer Rudolf 1900-ban még szintén ezüstéremmel tért haza).
Támogasd a 
szerkesztőségét!
