A két világháború közötti politikai rendszert ültették a vádlottak padjára Bárdossy személyében

2020. január 10. 12:02 MTI

A második világháború után a háborús főbűnösök fölött Nürnbergben nemzetközi törvényszék ítélkezett, és az egyes országokban is bíróság elé állították a háborús bűnösöket.

Magyarország az 1945 januárjában aláírt fegyverszüneti szerződésben kötelezte magát, hogy „közre fog működni a háborús bűncselekményekkel vádolt személyek letartóztatásában, az érdekelt kormányoknak való kiszolgáltatásban és az ítélkezésben”.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés felhatalmazása alapján az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944 decemberében bevezette a népbíráskodás rendszerét, ezt az 1945. szeptemberi VII. tc. emelte törvényerőre.

Népbíróság Budapest mellett 24 városban működött. A héttagú bírói tanácsokba a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban tömörült öt párt (a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, valamint a Polgári Demokrata Párt), továbbá 1947-ig a Szakszervezetek Országos Tanácsa delegálhatott bírókat, akiknek nem kellett jogi végzettséggel rendelkezniük.

Az igazságügy-miniszter által delegált tanácsvezető bírók szakemberek voltak, miként a vádat képviselő népügyész is. Fellebbezni kizárólag a Népbíróságok Országos Tanácsához lehetett, amely hivatásos bírákból állt.

Az 1950-ig működő népbíróságok 1946-tól egyre inkább a nagypolitikai játszmák szereplőivé váltak, de működésük első évében a zsidók elleni atrocitások, illetve a háború és a deportálások politikai felelősei fölött ítélkeztek.

Első háborús főbűnösként Bárdossy László volt miniszterelnök állt a népbíróság elé: az 1945. október 19-én a Zeneakadémia fűtetlen nagytermében megkezdődött pere kifejezetten politikai színezetet kapott, mert személyében a két világháború közötti politikai rendszert ültették a vádlottak padjára.

Az 1890-ben Szombathelyen kisnemesi családban született Bárdossy minisztériumi, vármegyei tisztviselőként kezdte pályáját.

1922-ben átkerült a külügyminisztériumba, ahol a sajtóosztály vezetője, később miniszteri osztálytanácsos lett. 1930-tól Londonban szolgált négy évig követségi tanácsosként, majd a bukaresti követség vezetője lett.

1941. február 4-én lett külügyminiszter, az év áprilisában, Teleki Pál gróf öngyilkosságát követően pedig Horthy Miklós kormányzó miniszterelnökké nevezte ki.

Németbarát politikát folytatott, világnézete Gömbös Gyuláéra hasonlított, de nem lelkesedett a náci eszmékért és nem foglalkoztatta a magyar nemzeti ideológia. Horthy 1942 márciusában leváltotta, de Bárdossy nem vonult vissza.

1944-ben, a nyilas hatalomátvétel után is megtartotta szombathelyi képviselői mandátumát, sőt Sopronban részt vett a nyilas parlament, a Törvényhozók Nemzeti Szövetsége munkájában.

Az összeomlás után Németországba, majd Svájcba menekült, ahonnan kiutasították, és az amerikaiak kiadták a magyar hatóságoknak.

A vádirat több csoportba sorolt háborús és népellenes bűnökkel vádolta: az 1941. áprilisi délvidéki bevonulás, a parlamenti hozzájárulás nélküli hadüzenet a Szovjetuniónak, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia elleni hadiállapot deklarálása, az 1942-es újvidéki vérengzések, a nyilasokkal való együttműködés, a harmadik zsidótörvény elfogadtatása és zsidók deportálása Galíciába, ahol lemészárolták őket.

A perben mindvégig hűvös és fegyelmezett, kiválóan érvelő Bárdossy tagadta a népbíróság illetékességét, hivatkozva az 1848:III tc.-re, amely szerint a miniszterelnököt csak a parlament vonhatja felelősségre.

A Népbíróság végül valamennyi vádpontban bűnösnek találta, és első fokon, november 3-án kötél általi halálra ítélte.

Bárdossy nem fellebbezett, kegyelmet sem kért, a tárgyaláson ezt mondta: „Belátom, hogy a jogosan felgyűlt indulatokat és keserűségeket le kell vezetni. Módot kell találni arra, hogy a lélek megkönnyebbüljön, csak azért, hogy a fájdalmából felocsúdó lélek visszataláljon a nemzet egységéhez. Semmiféle áldozat nem lesz nagy, mely ide elvezet”.

Védője beadványa alapján mégis sor került a másodfokú tárgyalásra, ahol december 28-án jóváhagyták az első fokon született döntést, de a kivégzés módját „kegyelemből” golyó általi halára módosították.

Az ítéletet a Markó utcai fegyház udvarán, nyilvánosan hajtották végre 1946. január 10-én. Bárdossy bűnösségének kérdése, illetve pere mind a mai napig vitákat kelt a történészek és a nagyközönség körében is.

Akadnak, akik tárgyalását koncepciós pernek tartják, és a háború utáni megtorlások áldozatát látják a volt miniszterelnökben.

Pere aktuálpolitikai vitákat is kiváltott, ügyében 2001-ben a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) nyújtott be perújrafelvételi kérelmet, amelyet a Legfőbb Ügyészség elutasított.