A képzelet vagy a tapasztalat ihlette Marco Polo távol-keleti útleírásait?
2022. január 8. 13:38 Múlt-kor
Irány Japán!
Az egymillióban leírt egyik legfontosabb, témánk szempontjából kulcsfontosságú történelmi mozzanat Kubiláj kán Japán megszállására irányuló törekvése, így a Marco Polo utazásait vizsgáló régészcsoport kutatásait elsősorban a szigetországra összepontosította.
Két partraszállási kísérletre került sor: az egyikre 1274-ben, a másikra 1281-ben. Marco Polo ezeket leírásában összetévesztette, felcserélte az első körülményeit a másodikéival. Elmeséli, hogy a második út során Kubiláj kán katonái Japánból visszatérve egy rendkívül gazdag országról számoltak be, ahol aranytető fedi a palotákat.
Ezzel valószínűleg arra az első próbálkozást megelőző eseményre utalt, amikor mongol követeket küldtek Japánba. Az első úttal kapcsolatban mesél a Koreából induló flottáról és a tájfunról, amely a partraszállás előtt elsüllyesztette a hajórajt, ez viszont 1281-ben történt.
Hogyan lehetséges az, hogy valaki, aki közvetlenül tanúja volt a történéseknek, összetévesszen hét évnyi különbséggel bekövetkezett eseményeket? – tették fel a kérdést a Nápolyi Egyetem kutatói.
Kubiláj kán (kép forrása: Wikimedia Commons)
A 13. század felfedezői rendkívül jó tájékozódó képességgel rendelkeztek. Nem véletlenül, hiszen a korabeli összegzések, számvetések tele vannak az utak, kikötők és hajók pontos leírásaival.
Marco Polo, jó velenceihez méltó módon, nem jelentett kivételt. Kubiláj kán flottájáról azonban meglehetősen felületes képet vázolt fel, és lényegében csak a hajók merülési vonalának leírására szorítkozott.
„Marco Polo rendkívül egyszerűen ír a mongol flottáról, amely valószínűleg igencsak tekintélyes lehetett, más források ugyanis mintegy 4500 hajóról számolnak be, ez pedig bármelyik megfigyelőnek szemet szúrt volna. Az egyetlen konkrét adat, amelyet említ, a hajók méretével kapcsolatos: 40 méter hosszúak és 10 méter szélesek voltak. Ez pedig megegyezik az általunk Japánban, és a kínai kollégák által a kontinens partjainál talált hajók méretével” – mondja Petrella.
Mindez azonban nem elegendő a régészek kételyeinek eloszlatásához: Marco Polo leírása alapján a hajók öt árboccal rendelkeztek, valójában azonban csupán hárommal és egy további mozgóárboccal voltak felszerelve.
Emellett az az állítása sem igaz, hogy ezek hadihajók lettek volna, a szakértők véleménye szerint ugyanis inkább evező nélküli kereskedővitorlásokról beszélhetünk. Nem tesz említést továbbá a fontos kínai találmányról, az iránytűről sem.
Kihajózás Velencéből
Ha a velencei kalmár nem volt közvetlen szemtanúja mindennek, vajon honnan szerezte információt? A nápolyi kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a perzsák – akikkel a Fekete-tenger partjainál találkozott – szolgáltatták a forrást a velencei elbeszéléséhez.
„Kubiláj kán flottájának leírásakor Marco Polo utalást tesz a szurokra, amit a hajótest deszkáinak vízhatlanná tétele érdekében használtak. A szövegben a chunam szót használja, amely sem kínaiul, sem mongolul nem jelent semmit, a perzsa chunai kifejezés viszont éppenséggel a hajógyártásban használt szurokra vonatkozik” – támasztja alá az elméletet az olasz kutató.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
