Hat ember a történelemből, akire ösztönzőleg hatott a karantén unalma
2020. július 2. 10:42 Múlt-kor
Isaac Newton
A neves matematikus és fizikus éppen Cambridge-ben tanult, amikor az egyetemet 1665 augusztusában bezárták a pestis okán. Newton ekkor visszatért otthonába, a lincolnshire-i Woolsthorpe-ba, hogy egyedül folytassa tanulmányait. 1667 tavaszáig nem tért vissza Cambridge-be.
Ez alatt az idő alatt egészen figyelemreméltó kreatív munkát végzett, és több olyan összefüggésre is ráeszmélt, amelyek későbbi karrierje alapját képezték, mind a számtan, mind az optika területén. A híres anekdota szerint ekkor, egy otthoni almafa alatt érte a gravitációval kapcsolatos megvilágosodás is.
A tudós később maga is azt írta: „Mindez 1665-1666 két pestises évében volt. Mert akkoriban a legjobb korban voltam a feltaláláshoz, és többet foglalkoztam a matematikával és a filozófiával, mint azóta bármikor.”
Edvard Munch
Edvard Munch norvég festőművész (1863-1944), akinek életútja inkább a mentális betegséggel való küzdelemről szólt, számos önarcképet festett.
Habár meglehetősen magányos életet élt, az első világháború végén lesújtó spanyolnáthát ő is elkapta, a kínzó betegség pedig – bár túlélte – igen jelentős hatással volt rá.
Önarckép a spanyolnáthával, illetve Önarckép a spanyolnátha után című festményei jól ábrázolják a magányos elkeseredettséget, és azon kevés híres műalkotás közé tartoznak, amelyek az akár 50 millió halálos áldozatot követelő világjárvány folyományaként születtek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
