A kádári megtorló gépezet nem kímélte az éppen nagykorúvá vált Mansfeld Pétert

2022. március 21. 16:40 MTI

1941. március 10-én született Budapesten, szülei 1946-ig saját üzlettel rendelkező fodrászok voltak.

1950-ben elváltak, fiuk rövid időre intézetbe került, de anyja hamarosan újra magához vette. Az általános iskola nyolcadik osztályának elvégzése után esztergályos ipari tanuló lett.

1956 októberében csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz. A harcokban nem vett részt: gépkocsin szállított fegyvert és élelmiszert, valamint összekötőként járt az óbudai Schmidt-kastélyban és a Szabad Nép-székházban.

November 5-én behatolt Piros László volt belügyminiszter villájába, ahonnan fegyvert hozott el, amelyet otthon elrejtett. A forradalom bukása után folytatta az iskolát. 1957-ben kisebb lopások sorozatát követte el, ezért egy év börtönbüntetésre ítélték, de a végrehajtást három év próbaidőre felfüggesztették.

1958. februárban barátjával elhatározták, hogy fegyveres csoportot alakítanak. Rendőrök és munkásőrök lefegyverzése révén kívántak fegyvereket szerezni.

Február 17-én elrabolták az osztrák követség előtt posztoló rendőrt, akit lefegyvereztek, majd szabadon engedtek. További akcióik nem jártak eredménnyel. Tervezték bebörtönzött ismerősök kiszabadítását, a feljelentőkön is bosszút akartak állni.

1958. február 19-én tartóztatták le. Első fokon 1958. november 21-én életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték szervezkedésben való részvétel és egyéb bűncselekmények vádjával.

Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. március 19-én halálbüntetésre súlyosbította. Két nap múlva, március 21-én – tizenegy nappal tizennyolcadik születésnapja után – kivégezték.

A rendszerváltozás után, 1990-ben rehabilitálták és újratemették. Neve a megtorlások kegyetlenségének jelképévé vált, a történészek ugyanakkor mind a mai napig vitatják, hogy mennyire volt tudatos forradalmár, illetve, hogy elszántsága és szembenállása a rendszerrel és az azt képviselő bírósággal, a börtönélmények hatására vált egyre erőteljesebbé.

Hintsch György Irgalmatlanul címmel 1994-ben dokumentumfilmet készített róla. 1996-ban posztumusz Magyar Örökség kitüntető címet kapott. 2002-ben felavatták emléktábláját a Csepeli Műszaki Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolában.

Történetéről 2006-ban mutatták be a Mansfeld című kanadai-magyar-német koprodukcióban készült filmet. 2007-ben avatták fel emlékművét – Melocco Miklós alkotását – a budai I. kerületben. 2011-ben utcát neveztek róla.