A hatalom árnyékában: Kádárné különös története
2025. április 29. 08:17 Majtényi György
Tamáska Mária és Kádár János több mint negyven évig éltek együtt, 1949-ben házasodtak össze. Gyermekkoruk óta ismerték egymást, mindketten 1912-ben születtek. Mária az államvédelemnél dolgozott, János ekkor belügyminiszter volt. Kapcsolatuk 1944-ben kezdődött, amikor Kádár albérlőként Mária férjéhez, Róna Ottóhoz költözött.
Kereskedő, önkéntes, ÁVH-s
Tamáska Mária három polgárit végzett. Kezdetben „kereskedősegédként” dolgozott, állítólag sokáig eladó volt egy illatszerboltban, és visszaemlékezések szerint hosszabb ideig egy szociáldemokrata szakszervezeti könyvtárban önkénteskedett. A Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban, a Kádár-hagyatékban őrzött munkakönyve arról tanúskodik, hogy 1945. május 1-jétől már tisztviselőként dolgozott, ám valójában az államvédelem alkalmazásában állt.
Farkas Vladimir emlékei szerint a „levélcenzúrán” volt „kiértékelő”, azaz a felbontott magánlevelek tartalmát kellett ellenőriznie. Az egykori államvédelmis tiszt szép emlékeket őrzött róla: „Mária nagyon csinos, ápolt, mindig ízlésesen öltözködő, értelmes asszony volt, akivel szívesen voltam együtt.”
Munkakönyve szerint Kádár Jánosné egészen 1954. december 1-jéig állami alkalmazott maradt; valójában azonban férje bebörtönzésekor – 1951-ben – elbocsátották állásából (nemcsak őt, hanem még a testvéreit is), és alkalmi munkákból élt. Férje szabadulása után, 1954. december 1-jétől a Magyar Távirati Irodánál személyzeti osztályvezető lett. Vásárhelyi Miklós utóbb – a vele készült életútinterjúban – így emlékezett Kádár Jánosné kinevezésére: „Úgy tudom, hogy ezekben az években egy szövetkezetben dolgozott, ahol kócbabákat állítottak elő.”
Amikor Kádár börtönbe került, feleségét elbocsátották állásából, és alkalmi munkákból élt, később már a korban hatalmasnak számító összegeket keresett. Személyi vezetőként nem illeszkedett bele a korabeli képbe, ugyanis emberi volt és megértő.
Megszerették
Emlékei szerint – bár a feleségnek semmilyen szakmai tapasztalata sem volt ezen a téren – kellemesen csalódott benne: „a Kádárnét az MTI-nél, mint személyzeti vezetőt, rövid időn belül megszerették. Megértő volt, emberi volt. Szóval nem illeszkedett bele abba a képbe, ami akkor általában a személyzeti vezetőkről kialakult, és amit a 9-es kórteremben a Simon Zsuzsa olyan nagyszerűen megszemélyesített”. (A 9-es kórterem című 1955-ös Makk Károly filmben egy fiatal munkást gyomorbántalmakkal kórházba visznek. Éjszaka azonban nem látja el az ügyeletes orvos, és amikor panaszt tesz, a kórház személyzetise őt bélyegzi táppénzcsalónak.)
Tamáska Mária egészen 1956. november közepéig az MTI osztályvezetője volt. Ezt követően, amikor Kádár hatalomra került, feltehetően másfél évig otthon maradt (nincs bejegyzés a munkakönyvében, és semmilyen adat nem utal arra, hogy ekkor bármilyen állása lett volna). 1958 májusától a Magyar Forradalmi Munkás-paraszt Kormány titkárságán (később a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalában) dolgozott 1980. december 31-ig, előbb osztályvezetőként, majd 1974 júliusától hivatalvezető-helyettesként, amely jelentős pozíciónak számított a korban (gyakorlatilag miniszterhelyettesi rangban volt).
Az öreg felesége
Kezdetben a külföldi emigráns sajtó figyelése volt a fő feladata. Kommunista múltjáért és munkahelyi érdemeiért a rendszer névadójának felesége számos kitüntetést kapott, amelyek egy részével pénzjuttatás is járt: 1958-ban Munka Érdemrendet, 1965-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1967-ben Szocialista Hazáért érdemrendet, 1970-ben Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, 1985-ben pedig a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. A kor államapparátusában azonban ez nem számított visszatetszőnek, mint ahogy a pártvezető feleségének magas állami tisztsége sem. Háta mögött mindenki az „öreg feleségeként” emlegette őt.
Magas fizetés, luxus nyugdíj
A Kádár házaspárnak kiemelkedő jövedelme volt. Kádár János – az ország első embereként – mindvégig a legmagasabb állami fizetést kapta az országban. Kádár Jánosné jövedelmének pontos összegét is ismerjük; a Magyar Távirati Irodánál 1956 novemberében 2000 Ft-ot keresett, azaz az átlagnál többet, körülbelül a miniszteri bér egynegyedét. A Kádár-rendszer éveiben a házaspár jövedelme, nem meglepő módon, folyamatosan emelkedett.
Az asszony jövedelme 1958 májusában még csak 3000 Ft volt (ami a miniszteri jövedelem harmada), de 1974. július 2-án hivatalvezető-helyettesként már 8500 Ft-ot vehetett fel minden hónapban, ami egy miniszterhelyettesi – mai fogalmaink szerinti államtitkári – fizetésnek felelt meg. (Ez több mint a fele volt Kádár jövedelmének; ura 1973-ban a KB első titkárként 15 000 Ft-ot keresett havonta). Kádár Jánosné „jó munkája” eredményeképpen többször részesült soron kívüli illetményemelésben is.
Az ,,Öreg” felesége szolidan, de elegánsan öltözködött, és bár nem volt képzett nő, megtalálta a közös hangot Hruscsov nejével, valamint Tito feleségével is.
1979-ben nyugdíjazásakor 11 400 Ft-ot keresett, ami már megközelítette a miniszteri béreket. 1980-ban magas nyugdíjat (havi 10 369 Ft) állapítottak meg neki, ami mellé egy 1971-es kormányrendelet szerint még 1000 Ft kiegészítés is járt. Így továbbra sem csökkent a jövedelmük. Nem volt még egy házaspár a korban, amelyik hivatalosan ennyit kereshetett volna, vagy ahol az egy főre eső – legális – jövedelem ilyen magas lett volna, mint a gyermektelen Kádár házaspárnál.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
