A genetikai összetétel határozta meg a longobárd társadalmat a Kárpát-medencében és Itáliában

2018. szeptember 12. 17:28 Múlt-kor

Az eredetileg Dél-Skandináviából származó longobárdok Kr. u. 568-ban indultak meg Pannóniából Itália felé, uralmuk alá hajtva a keleti gótok és Bizánc közötti háború által megviselt térséget. Királyságuk Észak- és Közép-Itáliában konszolidálódott, nevüket napjainkban is őrzi Olaszország Lombardia nevű régiója. Önálló államukat 774-ben hódította meg Nagy Károly, és tette a Frank Birodalom részévé. A megmaradt longobárd származású nemesek által uralt délebbi területeket végül a 11. században a normannok foglalták el és vonták szicíliai központú királyságuk fennhatósága alá.

A Somogy megyei Szóládon és az olaszországi Piemont régióban található Collegnóban feltárt sírok egymáshoz hasonló, láthatóan származás szerint felosztott társadalmakról árulkodnak. A nemek szerinti megosztottság megszokott más népcsoportoknál is – a férfiakat kardokkal, pajzsokkal és lándzsákkal temették el, míg a nőket különféle gyöngyökből készült nyakláncokkal és melltűkkel.

E temetkezési helyeken azonban a gazdagabb, vezető réteg génállománya több rokonságot mutat a mai Észak- és Közép-Európa lakosságáéval, míg a köznépé inkább a mai Dél-Európa lakosságáéhoz hasonló. E felfedezés igencsak meglepő a korban – az egy népet alkotó lakosság különböző származású emberekből állt össze, és tisztában is volt ezzel. A népvándorlás kori temetőkből összesen 63 egyén mintáit elemezték ki a kutatók, ezzel csaknem a kétszeresére emelve az ebből a korból valaha genetikai elemzésnek alávetett egyének számát.

A genetikai vizsgálatokat és azok bioinformatikai kiértékelését a Firenzei Egyetem, a jénai Max-Planck-Institut für Menschheitsgeschichte, illetve a Stony Brook Egyetem (New York) kutatói végezték. A hazai mintavételeket az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriuma végezte.

Szóládon a 45 síros temető egyetlen, vezető státusú család férfi tagjai köré rendeződik, e család három nemzedéke temetkezett ide – a magyar kutatók a teljes körű mintavételre törekedtek. A Collegnóban talált temető egy ennél hosszabb ideig létező, letelepedett közösség temetkezési helye lehetett, ennek két nemzedékét vizsgálták. Az északibb származású egyének gazdag sírmellékletei mellett további érdekesség is megállapítható maradványaikból: étrendjük gazdagabb volt fehérjében, mint szegényebb, délebbi származású társaiké, azaz vélhetően több húst ettek. A két tény együtt egy igencsak hierarchikus társadalom képét adja, amelyben a származás határozta meg az egyének státusát.

A tanulmány vezető szerzője, Patrick Geary, a Princeton Egyetem professzora elmondta: „Ezelőtt nem számítottunk volna arra, hogy ilyen erős kapcsolatot figyelünk meg a genetikai háttér és a tárgyi kultúra között.” A kutatócsoport szerint emellett magának az északabbi genetikai összetételnek a 6. századi Kárpát-medencében, illetve Itáliában történő előfordulása önmagában is meglepő.

Nehéz azonban biztosat mondani a felfedezett jelenség általános mivoltáról. Geary elmondta: „Lehetséges, hogy ha más temetőket néznénk meg, amelyek 50 kilométerre vannak tőlük vagy 100 évvel régebbiek vagy újabbak, igen különböző mintáit találnánk a társadalmi elrendeződésnek. Az emberek bonyolultak ma, és csaknem biztosan azok voltak a népvándorlás korában is.”

A kutatási projekt újabb 5-6. századi temetők bevonásával, a helyi és a bevándorló csoportok közötti interakciók további kutatásával folytatódik, ennek keretében a hazai kutatók további közösségek vizsgálatát tervezik. A tanulmány elkészítésében 13 intézmény 27 kutatója működött közre, köztük Vida Tivadar és Koncz István az Eötvös Loránd Egyetemről és Mende Balázs a Magyar Tudományos Akadémiától.