A folyómedertől 700 méterre találták meg az elsüllyedt gőzhajót
2015. december 3. 14:22
Az Arabia nevű amerikai gőzös 1856. szeptember 5-én kétszáz tonnányi áruval a fedélzetén Kansas Cityből észak felé tartott a Missourin, hogy útja során 16 várost lásson el különböző termékekkel. Az út rutinnak számított, különösebb óvintézkedésekre nem volt szükség. A folyó vize nyugodt volt, az utazást sokáig nem zavarta meg semmi, amikor a lemenő nap fényénél hirtelen megjelent egy sodródó diófa.
A Parkville kisvárosa mellett elhaladó Arabia útját egy hatalmas fatörzsű és gyökerű, kidőlt diófa keresztezte. Az ártalmatlannak tűnő növény hatalmas lyukat ütött a gőzös alján, és gyökerei feltépték a hajótestet, amely villámgyorsan megtelt vízzel. Az 52 méter hosszúságú, páratlan szépségű gőzös percek alatt a folyó fenekére süllyedt. A csodával határos módon majdnem mindenki időben ki tudott úszni a partra. Egyetlen halálos áldozata egy, a fedélzeten egy fűrészüzemi kellékhez kikötött öszvér volt, akiről a nagy kapkodásban elfeledkeztek. A következő napon már csak a vízfelszínből kiemelkedő kéményeket és a tatfedélzeten álló épület csúcsát látták Parkville lakói, majd néhány órával később az 1853-ban épült Arabia teljesen eltűnt.
Habár számos kísérlet született a monstrum kiemelésére, ezek mind meghiúsultak, és a gőzhajót több mint 130 éven át senki sem látta. A medrét illetően fokozatosan odébb vándorló Missouri ereje közel egy kilométerrel keletebbre sodorta, és hatalmas iszapréteg rakódott rá. Az elmúló évtizedek legendává nemesítették a szerencsétlenül járt hajót, amelyre végül egy helyi lakos, Bob Hawley és fia proton magnetométer és régi térképek segítségével 1987-ben bukkant rá a folyó akkori medrétől több mint 700 méterre.
A farmer, akinek a földjén 14 méteres sárréteg alatt feküdt a gőzös, engedélyt adott Hawley-éknak, hogy a következő év telén feltárhatják az évszázados kincset – azzal a feltétellel, hogy még a tavaszi idénymunkák előtt befejezik a kutatást. Bulldózerekkel, markológépekkel, fúrókkal és egy száztonnás daruval érkeztek a helyszínre. A 20 darab nagyteljesítményű szivattyúknak köszönhetően percenként 20 ezer gallon (76 ezer liter) vizet szivattyúztak ki a földből.
A kiásott gödör napról napra nagyobb lett, míg végül két héttel a kutatás kezdete után, 1988. november 26-án előbukkantak az Arabia első részei: a 8 és fél méteres lapátkerék egyik viharvert gerendája, majd négy nappal később „megjelent” a fedélzet, rajta egy fekete, sáros bőrcipő. December 5-én egy fából készült láda került elő, benne számos porcelánedény. A nedves és levegőtlen közeg (például a dániai mocsári hullákhoz hasonlóan) tökéletes módon megőrizte a leleteket, így még a láda szalmabélelését is egyszerűen ki lehetett venni.
A hideg sár az Arabia 200 tonnás rakományát hihetetlen épségben és sértetlenül megőrizte: az ott talált tartósított élelmiszereken alig fogott az idő foga, néhány vállalkozó szellemű munkás például kibontott egy savanyú uborkás befőttet, és beleevett. Ízletesnek és frissnek találták. A gőzhajóról származó leleteket ma a Kansas Cityben található Arabia Steamboat Museumban bárki megtekintheti. Az intézményben a szerencsétlenség egyetlen „hősi halottjának”, az öszvérnek a csontvázát is szemügyre lehet venni.
1989. február 11-én a helyszíni munkálatok befejeződtek, a szivattyúk hangja elhalt, a kiásott, hatalmas gödör pedig egy éjszaka alatt feltöltődött a talajvízzel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
