A férfi szerzetesekhez képest kevésbé éltek elszigetelt életet a középkori apácák
2022. február 3. 11:00 Múlt-kor
Szent tevékenységek
Az apácák napirendje megegyezett a szerzetesekével: naponta többször istenszolgálaton vettek részt, ahol a külvilágbeliek lelki üdvéért imádkoztak, különösen azokért, akik adományban részesítették a zárdát. Az általános vélemény szerint egy apáca imája ugyanolyan hatékonyan védelmezte a lelket, mint egy szerzetesé.
Az apácák emellett sok időt töltöttek olvasással és írással: főleg hitbuzgalmi könyveket, imagyűjteményeket, vallásos elmélkedéseket, apácák látomásait elemző traktátusokat, egyházi énekeket jegyeztek le és díszítettek csodás miniatúrákkal. Ennek eredményeként sok zárda lenyűgöző könyvtárral rendelkezett, amelynek kéziratait nem csak a falak között élők, hanem más papok, szerzetesek, néha még világi személyek is forgathatták. Az egyik legtermékenyebb szerző a német bencés apátnő, Bingeni Szent Hildegárd volt (1098–1179).
A szerzetesektől eltérően az apácák kézimunkával is foglalkoztak, például istentiszteletek során használt ruhák varrásával, hímzésével. Az őket támogató közösséget jótékony munkával szolgálták: napi rendszerességgel osztottak ruhát és ételt a rászorulóknak, a jeles napokon és évfordulókon egyszerre nagyobb mennyiséget is.
Az angliai Lacockban található ágostonos zárda, amelyet Ela, Salisbury grófnője alapított 1232-ben, minden évben száz jobbágynak adott kenyeret és heringet az apátnő halálának évfordulóján. Az alamizsnálkodás mellett az apácák gyermekeket tanítottak, betegeket ápoltak, valamint veszélyben lévő nőkön segítettek.
A zárdák így sokszor közelebbi kapcsolatban álltak a helyi közösséggel, mint a szerzetesek kolostorai, és gyakran telepedtek könnyebben elérhető helyekre, városok közelébe is. Ezáltal a női szerzetesek jelenléte nyilvánvalóbb lehetett a világiak számára, mint a férfiaké.