A dühös magyar oroszlánoktól a tébolyult lányig – hét híres önfeláldozó nő
2020. június 30. 09:54 Kulcsár Ádám
Krisztus szegényeinek anyja
„Mai világunk legnagyobb betegsége nem a lepra vagy a tuberkulózis, sokkal inkább az elhagyatottság érzése” – mondogatta Teréz anya. A törékeny, ám határozott asszony a szegények érdekeit mindig az önmagáé elé helyezte.
Sohasem habozott, ha egy gennyes kelés kitisztításáról vagy egy leprás megérintéséről volt szó. Az általa alapított otthonokban súlyos betegek, elhagyott gyermekek és hajléktalanok tízezrei találtak menedékre.
Amikor 1979-ben neki ítélték a Nobel-békedíjat, a szokásos bankett a kérésére elmaradt, s az erre fordítandó pénzt is a védencei kapták. Nem véletlen, hogy Anjezë Gonxhe Bojaxhiu, ismertebb nevén Teréz anya milliók példaképévé vált.
Az albán származású Anjezë 18 évesen egy belső hangot követve lépett be az írországi Loreto Nővérek Rendjébe. Egy évvel később a nevét Lisieux-i Szent Teréz, a misszionáriusok védőszentje után kapó lányt már Indiában találjuk misszionáriusként. Később kilépett a zárdából, és ápolónőként kezdte járni Kalkutta nyomornegyedeit.
Az általa alapított Szeretet Misszionáriusai elnevezésű rend a nélkülözők megsegítésére otthonok tucatjait hozta létre, s a vezető nővér hamarosan világhírnévre tett szert. Akadtak azonban kritikusai is.
Sokan az otthonok felszereltségével voltak elégedetlenek, a vádak szerint többeket akaratuk ellenére tettek ki az utcára, a német Stern magazin számításai szerint pedig 1991-ben a rendhez befolyt összegnek csupán mindössze hét százalékát fordították jótékonysági célokra. Mindez azonban semennyire sem értékteleníti azt a tényt, hogy Teréz anya egész életét Krisztus szegényeire áldozta.
A már életében is szentként tisztelt apácát halála után hat évvel avatták boldoggá, ami példátlanul gyorsnak számít. 2016 óta pedig már a szentek sorát gyarapítja.