A dühös magyar oroszlánoktól a tébolyult lányig – hét híres önfeláldozó nő
2020. június 30. 09:54 Kulcsár Ádám
A kényelmet feladó grófkisasszony
„Sok a sebesült, és micsoda sebesülések! Nem lehet felismerni, hogy ezek a hörgő, ordítozó, széjjelszakított emberek fiatalok-e vagy öregek, még kevésbé elképzelni, hogy ezek az arcok valaha mosolyogtak. Kilógó agyvelők, törött csontok, fityegő végtagok, egyenruháik csupa sár és vér” – írta naplójába 1916 májusában Andrássy Ilona grófnő, az olasz front egyik főnővére.
„Iloncsi” élete mesésen kezdődött, ám a fiatal lány a biztonságos arisztokrata létből szabad akaratából csöppent a világégés veszélyes forgatagába.
Férje, Esterházy Pál gróf bevonult, ő pedig ápolónőnek állt. Nem sokáig bírta a pesti levegőt, és hamarosan férje után szökött Galíciába, ahol már valódi hadiállapotokat talált.
Kezdetben illegálisan ápolta a front mellett a betegeket, később pedig – immár engedéllyel – sokkot kapott bakákkal birkózott a srapneltűzbe kerülő, véráztatta padlójú kórházban, ahol gyakran olyan látványban volt része, amilyenről kislány korában bizonyosan nem álmodott.
Habár az arisztokratákat nem kötelezték, hogy az első sorokban szolgáljanak, Esterházy, amikor csak tehette, kihelyeztette magát a lövészárkokba. „Ő nem akarja, hogy jobb sorsa legyen annál a szegény paraszt családapánál, aki százezrével az első sorokban védi a hazájukat” – írta a férjéről.
1915 júliusában jött a hír, hogy egy orosz golyó kioltotta a férfi életét. Vesztesége ellenére Ilona teljesítette kötelességét, és ígéretéhez híven elutazott a Magyar Vöröskereszt olasz frontbeli táborába.
Gépiesen, de lelkiismeretesen végezte feladatát, miközben a veszélyt egyre elszántabban kereste. Sikerült elérnie, hogy a közvetlen front melletti elsősegélynyújtó helyre mehessen dolgozni.
„Az út felfelé igazán izgató volt, a legkülönbözőbb detonációk között száguldoztunk fel a hegyre. Az utolsó darabon fegyverrel lőttek ránk az olaszok, (…) egy szanitécet húsz lépésre tőlünk széttépte egy gránát” – jegyezte fel naplójába. A néhány napos életveszélyes kalandot túlélve hat hét szabadságot kért, ám sohasem tért vissza a frontra.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
