A dühös magyar oroszlánoktól a tébolyult lányig – hét híres önfeláldozó nő
2020. június 30. 09:54 Kulcsár Ádám
A cigarettázó vértanú
Néhány nyilas állt 1944. december 27-én este a budapesti Szabadság híd lábánál. Fegyvereiket – egy szemtanú szerint – hat nőre irányították, akiket arra kényszerítettek, hogy vetkőzzenek mezítelenre, majd valamennyiüket a Dunába lőtték.
Egyikük a halála előtt leendő gyilkosai felé fordult, letérdepelt, majd égre emelt tekintettel, széles karmozdulatokkal keresztet vetett. Hamarosan az ő holttestét is magával ragadta a folyó fagyos sodra.
A kassai Szociális Testvérek Társaságának tanfolyamát elvégző Salkaházi Sárára – aki néhány hónapig eljegyzett menyasszony is volt – eleinte kissé furcsállva néztek a nővérek, ugyanis a lány meglehetősen „szabados” életet élt.
Több felvidéki magyar újságba is írt, cigarettázott, fesztelen életmódjáról pedig csak évekkel később tudott leszokni.
„Alleluja! Ecce ego, mitte me!” (Íme, itt vagyok, engem küldj!) – hangzott jelmondata, amikor 1940 pünkösdjén szerzetesi fogadalmat tett.
A fáradhatatlan szervező hírében álló nő hamarosan átköltözött a magyar fővárosba, és belevetette magát a munkába. Kegytárgyüzletet vezetett, családokat látogatott, hitoktatott, felügyelte a gyermekkonyhát, és szerkesztette a rend folyóiratát.
A társaság a kezdetektől küzdött a nemzetiszocialista eszmék ellen, a német megszállás idején pedig a testvérek mintegy ezer üldözött életét mentették meg úgy, hogy hamis papírokkal munkásnők otthonaiban bújtatták el őket.
Egy valamiért megsértődött asszony azonban elárulta őket a nyilasoknak, akik 1944 decemberében átkutatták a Bokréta utcai otthont. A vezető nővéreket elhurcolták, a „kihallgatás” helyett azonban legyilkolták őket a Duna partján.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
