A Dél hősei – kikről mintázták az Egyesült Államokban ledöntött szobrokat?
2017. augusztus 25. 11:16
A Konföderáció „alapító atyái”
Aki eldöntötte Dredd Scott sorsát
Ugyan Roger B. Taney sosem viselt sem katonai, sem politikai tisztséget a Konföderációban, történelmi szerepe megkerülhetetlen a polgárháborúhoz vezető úton. Taney, aki Andrew Jackson elnöksége alatt előbb legfőbb ügyészként, majd pénzügyminiszterként is szolgált, 1836 és 1864 között az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának főbírója volt. Ezen minőségében az övé volt a döntő szavazat a híres Dredd Scott-döntés során.
Dredd Scott egy rabszolga volt, aki éveken keresztül élt Illinois államban, majd Wisconsin területen – ahol a rabszolgaság illegális volt. Miután gazdáitól sikertelenül igyekezett pénzen megváltani saját, illetve családja szabadságát, bírósági úton igyekezett érvényt szerezni igazának. Az ügy a Legfelsőbb Bíróságig jutott, amely végül Taney elnökletével kimondta, hogy mivel az Alkotmány megfogalmazása szerint a feketék – legyenek akár rabszolgák, akár szabadok – alsóbbrendűek, ezért nem illetik meg őket állampolgári jogok. Ez egyben azt is jelentette, hogy Scott nem volt jogosult pert indítani gazdáival szemben.
Taney szobra egészen idén augusztusig szülőhazájában, Maryland állam fővárosában, Annapolisban állt a kormányzati épület előtt, ahonnan is a kormányzó javaslatára augusztus 18-án elszállították.
A legfiatalabb alelnök
John C. Breckinridge egy Kentucky államból származó politikus volt, aki korának valóságos üstököseként robbant be az amerikai közéletbe. Mindössze 30 éves volt, amikor megválasztották képviselőnek 1851-ben, majd 1857-1861 között James Buchanan elnöksége alatt az Egyesült Államok történetének legfiatalabb alelnöke lett.
1854-ben támogatta a Kansas-Nebraska törvényt, amely létrehozta Kansas és Nebraska területeket és a rabszolgaság engedélyezésének kérdését a helyi telepesek kezébe helyezte – ezzel felülírva az 1820-as Missouri-kompromisszumot, amely megtiltotta a rabszolgaságot ezeken a területeken.
Breckinridge a sorsdöntő 1860-as elnökválasztáson a Déli Demokraták jelöltjeként második helyen végzett Abraham Lincoln mögött. A polgárháború során a konföderációs hadseregben szolgált, majd 1865-ben a déli államok utolsó hadügyminisztere lett. A vereség biztos tudatában arra bíztatta Davis elnököt, hogy tegye le a fegyvert. Elévülhetetlen érdemeket szerzett, amikor a déli főváros, Richmond eleste során biztosította, hogy a Konföderáció iratanyaga épségben átvészelje a csatát.
Híressé váltak a megadás mellett érvelő mondatai is: „A következőt javaslom: ne hagyjuk, hogy a Konföderációt darabjaiban győzzék le, ne oszoljunk szét banditákként, hanem adjuk meg magunkat úgy, mint egy kormányzat, megőrizve ügyünk méltóságát és ellenfeleink tiszteletét. Ez egy nagyszerű hőstörténet volt, Isten nevében, ne hagyjuk, hogy nevetségbe fulladjon.”
A Charlottsville-ben történt összecsapásokat követően Kentucky állam fővárosának, Lexington polgármestere bejelentette, hogy Breckinridge 1887 óta, a régi városháza előtt álló szobrát hamarosan lebontják és új helyet keresnek számára.
A Konföderáció legfőbb postamestere
John Henninger Reagan egy texasi politikus volt, aki a polgárháború előtt néhány évig Washingtonban is képviselte állama érdekeit. Ugyan ő maga alapvetően uniópárti volt, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Texas követi az elszakadó déli államok példáját, Reagan visszatért hazájába és már ott volt az Austinban tartott gyűlésen, amely hivatalosan is kimondta az állam kiválását az Egyesült Államokból.
Jefferson Davis a jó adminisztrátor hírében álló Reagant szemelte ki kormányának postaügyi miniszteri posztjára. A negyvenes évei elején járó politikus nem okozott csalódást a déli elnöknek és alig másfél hónap leforgása alatt – egyedüliként a konföderációs miniszterek közül – tökéletesen működő szervezetet állított fel. Első lépése az volt, hogy sorra meggyőzte a washingtoni postahivatal vezetőit, hogy inkább vele dolgozzanak, így lényegében teljesen „lerabolta” az északiak postaszervezetét működtető szürkeállományt.
A déli kormányban egyedüliként ellenezte Lee tábornok offenzív stratégiáját és amellett érvelt, hogy inkább az ostrom alatt álló Vicksburg városát kell felmenteni, ezzel megakadályozva, hogy az északiak kettévágják a Konföderáció területét – ahogy az egyébként végül meg is történt.
A háború végén fogságba esett, majd egy kiáltványban arra buzdította a texasiakat, hogy fogadják el a vereséget, és számolják fel a rabszolgaságot, amiért Reagant néhány évig árulónak tartották odahaza. Később visszatért a politikai életbe és előbb képviselőként, majd szenátorként is szolgált.
Reagan szobrát a Texasi Egyetem vezetése a napokban több másik konföderációs emlékművel együtt eltávolította az intézmény austini kampuszának területéről.
Aki dalra fakasztotta a Délt
Az északi Massachusetts államból származó Albert Pike korának igazi életművésze volt. A több mint 180 cm magas és több mint 130 kg súlyú, hosszú hajú és szakállú Pike 22 éves korában úgy döntött, hogy felhagy a tanítóskodással és inkább kalandok után néz. Nyugatra utazott Tennessee, majd Missouri államba, ahonnan csatlakozott egy Új-Mexikóba induló vadászexpedícióhoz.
Miután megunta a vándorló életet, ügyvédként kezdett praktizálni és egy nem mindennapi szakterületre specializálódott: indián törzsek kártérítési pereiben igyekezett érvényesíteni az őslakosok érdekeit. Ekkor szerzett tapasztalataira a Konföderáció is igényt tartott, és a polgárháború kitörése után a déli államok hivatalos követeként szolgált az indián törzsek felé, amely minőségében több megállapodást is tető alá hozott.
Pike katonai karrierje is az indiánokhoz kötődik, ugyanis lovaszászlóaljakat szervezett belőlük, amelyeket aztán maga vezetett harcba. 1862-ben hadbíróság elé állították, miután azzal vádolták, hogy emberei megskalpolták ellenfeleiket a harcmezőn. Pike ekkor rövid időre börtönbe is került, de végül hazatérhetett Arkansas állambeli otthonába.
Számos tevékenysége mellett, Pike korának népszerű költője is volt. Ő írta például a híres Dixie to Arms dalt is, amely a déliek legkedveltebb katonai indulója lett. Egyben ő az egyetlen olyan, a Konföderációhoz köthető személy, akinek köztéri szobra áll jelenleg Washingtonban – amelynek lebontását az elmúlt hetekben több helyi tisztségviselő is sürgette már, míg tüntetők vörös festékkel megdobálva követelték annak ledöntését.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
