Pattanó bombákkal semmisítették meg a britek a Ruhr-vidék gátjait
2024. november 10. 15:05 Múlt-kor
Az 1943 májusában végrehajtott Chastise hadművelet során a brit légierőnek számos akadályt kellett legyőznie, a Ruhr-vidék fontos gátjainak megrongálását, és ezzel a német ipar vízellátásának elvágását. Új típusú, pattanó bomba, kivételes képességű pilóták és rengeteg gyakorlatozás tette lehetővé, hogy a 617-es század – más néven a „.gátrobbantók” – sikerrel indítsa el az akciót. A küldetés rövid életű győzelme fájdalmas veszteségekkel járt.
Ahhoz, hogy az akciót végrehajthassák, több akadályt is át kellett hidalni. Először is, korábban soha nem hajtottak végre ilyen jellegű offenzívát, így legelőször egy új századot hoztak létre a feladathoz. Ez a 617-es számot viselte (az egység ma is létezik). A századba olyanokat kerestek, akik már legalább 30 bevetést teljesítettek. Vezetésével Guy Gibson alezredest bízták meg, aki ekkor már több, mint 170 éles felszállást tudhatott maga mögött.
Új fejlesztés, a pattanó bomba
Ezen felül kellett egy megfelelő rombolóeszköz is. Erre a megoldást egy Barnes Wallis nevű mérnök dolgozta ki a „pattanó bombákkal”, amelyeket kifejezetten erre a célra fejlesztett ki. A probléma az eszközök súlyában rejlett, ugyanis egy ilyen bomba négytonnás tömeggel rendelkezett, ezért szállításukhoz a meglévő Lancester bombázókat is át kellett alakítani.
Barnes Wallis, a pattanó bomba fejlesztője
Ezután egy hathetes gyakorlatozás következett, ami során kiszámolták, hogy a gépeknek 350 km/h sebességgel kell haladnia 18 méteres magasságban, hogy a kioldott bomba a víz felszínén pattanva a gát előtt kezdjen süllyedni és egy vízalatti detonáció kíséretében rombolja azt. Hogy hatékonyabban szimulálhassák az éjszakai környezetet, a gépek üvegét elsötétítették és a személyzet is sötétített szemüvegben hajtotta végre a teszteket.
A Ruhr-vidéki pusztítók
Miután Gibson úgy ítélte meg, hogy eleget gyakorlatoztak beosztottjai, egy utolsó próba elé állította őket. A RAF az Elan-völgyi víztározónál lévő Nant-y-Gro gátat nézte ki célpontnak, ami Közép-Walesben található egy mesterséges tónál. Ez a létesítmény ekkorra már egy ideje használaton kívül volt.
A kísérlet után a bevetésre 1943. május 16-17-én került sor. 19 géppel indultak el, amelyet három csoportra osztottak. Az első 9 gépből állt, célpontja a Möhne és az Eder-gát volt. A második csoport 5 járműve feladatként a Sorpe-gát elpusztítását kapta, míg a harmadik csoport 5 eszköze tartalék volt.
Az irányítás morze-kommunikációval történt, és három kulcsszóval adhatta meg a támadóalakulat az akció állását. A „goner” a bombák kioldását, a „nigger” a Möhne pusztulását, a „dinghy” pedig az Eder megsemmisülését jelentette. A „nigger” kód Gibson fekete labradorjának nevéből jött, azonban az állat – mint rossz ómen – a bevetés napján elpusztult.
A gátakon természetesen volt telepített légvédelem, ami szintén nehezítette a támadók dolgát. A hadművelet nem kezdődött jól, ugyanis az első alakulat három gépe sem tudott eredményt elérni. Az alezredes volt az első, aki kioldotta bombáját, de az idejekorán felrobbant. Ezután a légvédelem fölött körözött, hogy magára vonja annak a figyelmét.
Lerombolt gát
A Möhne végül az utolsó két gép bombatalálatainak hatására átszakadt, Gibson pedig az Eder felé irányította a még robbanóeszközzel rendelkező repülőket. A támadás során végül ezt a gátat is sikeresen lerombolták. Az utolsó gát a Sorpe volt, amit ugyan szintén eltaláltak, de az előző kettővel ellentétben ez nem betonból, hanem földből készül, így a bomba nem tett benne komoly károkat.
Rövid életű siker
A hadművelet során 19 gépből 8-at elvesztettek, míg a 113 fős csapatból 53-an meghaltak és hárman hadifogságba kerültek. Ez 40%-os veszteséget jelent. Összesen 35 katonát tüntettek ki, köztük Gibson alezredest – őt a Viktória-kereszttel –. A RAF parancsnoksága viszont nem lehetett elégedett az eredménnyel, ugyanis nem folytatták a gátak elleni támadást.
Német oldalon ez több, mint 1600 – főként civil – áldozatot követelt, ebből közel 500 a Szovjetunióból idehurcolt munkaszolgálatos nő volt. A stratégiai célt nem sikerült elérni, ugyanis a britek arra számítottak, hogy Németország évekig nyögni fogja a károkat, de – meglepetésükre – a kárelhárítás gyors volt, és június 27-én már teljes kapacitással üzemelt mindkét erőmű.
A Chastise hadműveletnek köszönhető továbbá a nemzetközi hadijog azon kiegészítése, hogy olyan katonai akció nem hajtható végre, ami elsősorban a civil lakosságot fenyegeti. A genfi egyezmények egy kiegészítőcikkelye így tiltja a gátak, védőgátak, atomerőművek és más olyan objektumok támadását, amely olyan erőket szabadítana fel, ami a civil lakosság körében súlyos veszteségeket okozna.