5000 évig nem tudták megemészteni a tejet a Kárpát-medencei földművesek

2014. október 30. 08:56

A kutatásról a Nature Communications tudományos szaklapban beszámoló nemzetközi tudóscsoport összesen tizenhárom, észak-alföldi temetőkben feltárt személy nukleáris DNS-ét vonták ki és vizsgálták meg. 

Éveken át tartó kísérletezés után a tudósoknak sikerült megtalálniuk azt a csontot, ahonnan a kutatás eredményessége szempontjából a legcélravezetőbb kivonni az ősi DNS-t: ez a halántékcsont sziklacsonti része (piramis). A sziklacsont (amely a petrosus latin szóból ered, jelentése: kőszerű) az emberi test legkeményebb csontja, nagyon sűrű és a belső fület védi.

A laktóz a tejben található, két gyűrűből (galaktóz és glükóz) álló cukor. Felszívódás közben, a vékonybél hámjában található laktáz nevű enzim szőlőcukorra és galaktózra bontja. A laktáz egyes népcsoportoknál, egyéneknél idővel veszít az aktivitásából, ennek következtében tejfogyasztás esetében a tejcukor a bélcsatornában marad. Mivel erős ozmotikus (vizet vonzó) sajátossággal bír, a béltartalom a vérből szívott folyadékkal felhígul és hirtelen, erős hasi görcsökkel járó vizes hasmenést eredményez.

A magas DNS-arány lehetővé tette, hogy a kutatók szisztematikusan megvizsgálják az emberi maradványokat és feltárják az ismert genetikai markereket, köztük a laktóz-intoleranciájét. "Ahogy a vadászó-gyűjtögető népek és a nem helyi földművesek keveredtek, úgy kezdett világosodni a bőr pigmentje, de meglepő módon nem észleltük, hogy a laktóztolerancia-szint növekedett volna" - mondta el Ron Pinhasi, a University College Dublin professzora.

"Ez azt jelenti, hogy ezen európaiak bár háziasított állatokat tartottak - például marhát, kecskét és bárányt -, genetikailag nem alakult ki náluk az a képesség, hogy a tejet nagyobb mennyiségben meg tudják emészteni" - tette hozzá Pinhasi, aki szerint az ősi európaiak így nem a tejfogyasztás, hanem a sajt és a joghurt készítése miatt foglalkoztak tejgazdálkodással.